Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Raffay Sándor: Jézus születése
Jézus születése. 123 hanem csak ott vesszük fel a tárgyalás fonalát, a hol maguk az evangéliomok : Mária és József eljegyzésénél. 1. Mária és József eljegyzése. Mária eljegyzésére vonatkozólag Máté evangélioma csak annyit mond 1 l 8-ban: Jézus Krisztus születése pedig igy történt: Anyja, Mária, ugyanis Józsefnek volt eljegyezve. Lukács evangélioma meg így szól 1 2 7. Gábor angyal Istentől elküldetett egy szűzhöz, a ki egy Dávid házából való József nevű embernek volt eljegyezve; a szűz neve pedig Mária volt. Evangéliomaink egyértelműleg azt mondják hát, hogy Mária Józsefnek még nem a felesége, hanem csak a jegyese volt akkor, amidőn neki az angyal Jézus csodás születését megjelentette. Lukács közelebbről még azt is megjegyzi, hogy ez a József a Dávid házából való volt. Magának az eljegyzésnek lefolyását vagy előzményeit azonban egyik evangéliom sem beszéli el, hanem megelégszik a puszta ténynek kiemelésével, hogy Mária a nagy esemény idején még csak jegyese volt Józsefnek. S igazában nem is szükséges a Jézus születése titkának megértéséhez a Mária eljegyzésének részletes tárgyalása. Bizonyosan ezért is nem terjeszkedtek ki rá evangéliomaink. Hiszen Józsefnek Jézus születésében való részessége már igy is ki van zárva. Ámde az első keresztyén századok tovább mentek, s József részességének teljes kizárását biztosítandó, apróra elbeszélték az eljegyzés lefolyását, sőt Mária ós József házasviszonyának kezdetét is. Megfigyelésre méltó különben, hogy evangéliomaink Mária és József jegyességét egészen szokásos, rendes jegyességnek tartották. Egyetlen szó sincs bennük holmi kivételes dologról, hanem úgy tűntetik fel a jegyes viszonyt, mint két, házasságra képes, közönséges életviszonyok közt élő fiatal közt kötni szokott házasság természetes előzményét. Nem így a többi elbeszélés, a melyek könnyen felismerhető célzatossággal Józsefet mind elaggott özvegy embernek mondják, a kinek a templomban nevelkedett szüzet a papok adják át egyik szerint házasságkötés, másik szerint csak megőrzés végett, s a kit ennélfogva joggal nem is volna szabad jegyesnek mondani. Az erre vonatkozó elbeszélések a következők: 1) ') A fordítás alapjául, ahol külön megjelölés nincsen, mindenütt C. Tischendorf, Evangelia apocripha. Editio altera Lipsiae, 1876. cimű munka szövege szolgált. Az Újtestamentum szövegét a Nestle féle kiadásból vesznin, vagy fordítom. Az ótestámentomi apokrifusokhoz Kámory fordítását, az újhoz pedig a sajátomat használom. Az ótestámentomi idézeteknél Ivároli fordítása mellett Loch, Vetus Testamentum graece juxta LXX interpretes. Ratisbonae 1886. görög szövegét is tekintetbe veszem. 9*
