Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Tarczay Kálmán dr.: Voltak-e Jézusnak testvérei?

108 Dr. Tarczay Kálmán, Nem is Masznyik dr. ezen állítása maga lehetett a támadás oka. Hiszen az evangélisták tételeit minden keresztyén ép oly nyugodt lélekkel olvashatná ma is, mint a milyennel azt Jézus ezen elfogulatlan életirói és kortársai megírták az utókor számára. A megbotránkozás oka inkább onnan indult ki, — mint ez már a keresztyén egyház életében kezdetétói úgy volt — hogy az újitók a szentírás adataiból oly tanokat és következtetéseket vontak le, melyek már egészen mások, mint azok, melyek az evangéliumok szövegéből igazolhatók. Miután az uj tanok közül némelyek idővel hitelvekké lettek, természetes, hogy az új hitelvek követői a régi igazságokat nem szívesen hallják, sőt álláspontjukra nézve sérelmeseknek tartják. Ámde Masznyik dr. fennidézett állítása nem ez új hitelvekkel foglalkozott, nem támadta meg senki hitét, hanem egyszerűen csak azt foglalta össze, a mit a szentírás Jézus ifjúságáról, családja viszonyairól mond, még pedig komoly ós szigorú történeti kutatások alapján. A támadás oka tehát nem igazi, a sérelmek csak színlelve voltak. Nem is azon a téren keresték fel a szerzőt, a hol ő mozgott, hanem inkább az volt a céljuk, hogy a tudományos kutatás szabadsága ellen foglaljanak állást. Az pedig úgy elvben, mint gyakorlatban elvitázhatatlan joga minden tudományos keszültségű embernek, mindenkinek, aki Jézusban hisz és Jézus hitéért lelkesül. A mint maga Jézus tanításait mindent felülmúló egyszerűséggel és magasztossággal hirdette, úgy hirdették azt tanítványai is, hűen és tisztán, menten minden felesleges szavaktól, hypothesisektől és sophismáktól, csudálatos egyszerűséggel, bizalmat gerjesztő nyíltsággal. Hisz épen azért ismerték fel a zsidók úgy, mint a pogányok Jézus tanaiban Isten közvetlen megnyilatkozását, mert ezek az egymás közt folytonos háborúskodásban álló vallásos és philosophíai rendszerektől megcsömörlött népek kiórezték, hogy most valahára hitet kaptak, felszabadult, kinyilatkoztatott igazságot, melynek legértékesebb oldala a magasztos tisztaság volt. — Ha a Jézus által alapított hitnek történetírói beláthatták volna annak fejlődési menetét napjainkig, a szentírási könyveket, nevezetesen az evangéliumokat nem irták volna ily igaz, egyszerű, nyilt ós elfogulatlan módon, mint ahogy azt valóban tették. Igy tehát abban, hogy a szentirások egyes tótelei, egyes kifejezései a keresztyén utókor egyik része által sérelmeseknek találtatnak, sem Jézus tanai, sem jámbor történetírói nem hibásak, hanem egyedül maga a keresztyén utókor, mely ezt az eszményi hitet a maga egyszerűségéből kivetkőztette és mely lehetővé tette azt, hogy Jézus hite a szá-