Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Masznyik Endre dr.: Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus

28 Dr. Masznyik Endre. íme a subordinatio gondolata! S e gondolatot SzentÁbrahámi alapos irásmagyarázattal igazolja is. Kimutatja közelebbről, hogy Krisztus az Atyától függ, mert tőle kapta életét (Ján. δ,

2(

ϊ.) hatalmát, uraságát (Máté 28,

8 ; 20,2

3; Csel. 2,

?

3 stb.) tudományát, szolgálatát; mert az Atya nagyobb nála (Ján. 14, 2

8.), Isten a Krisztus feje (I. Kor. 11,,.) sőt Istene (Mát. 27,

4

6; Márk 15^ stb.) ő közbenjáró stb. De azért oly benső összeköttetés és szoros egység van köztük akaratra ós egyetértésre nézve, hogy méltán mondhatja az írás, miszerint az Atya a Fiúban és a Fiú az Atyában van (Ján. 10,

3

8.) s hogy az Atya megismerése, mit az írás a „látás" szóval fejez ki, a Krisztus megismerésében benne foglaltatik (Ján. 12,

4

R.), vagyis hogy a láthatatlan Istent (I. Tin. 6,

1(

;.) az Úr Krisztus által megláthatjuk (Ján. I,i8·)· Ezért nevezi az írás a Fiút a láthatatlan Isten képének (Kol. dicsősége fényének, s valósága vagy lénye kinyomatának (Zsid. 1,

3.). A Krisztusban ugyanis testiképen (azaz nemcsak ábrázolatilag vagy árnyékszerüen (Kol. 2,

9.) lakozik az istenség teljessége. De másfelől, ha (Fii. 2,

s,) azt mondja, hogy a Fiú Isten alakj áb a η volt Isten gyanánt, ugyanott a 9. 10, 11 versek megmondják azt is, hogy a Fiú volt Jézus Krisztus, sőt azt is, hogy minden hatalmát ós méltóságát az Atyától kapta ajándékul s az Isten iránt való engedelmessége jutalmáúl. Szóval az írás határozott különbséget tesz a Fiú ós az Atya között s az elsőséget az Atyának tulajdonítja és ez igen természetes, mert a legfőbb dolog nem iehet egyenlő valamely mással; ennélfogva Isten, a legfőbb lény, csakis egy. Vannak ugyan a bibliában egyes helyek, a mik első pillanatra a Krisztus örök istenségére engednek következtetni ; igy Ján. 10,

3

0., a mely szerint az Atya és a Fiú egy, de ez egység mibenlétet, okát és módját maga Krisztus megmagyarázta (Ján. 17,

1

t, 21,

2

3.) s e magyarázatból kitűnik, hogy ott nem lényegbeli, hanem erkölcsi egységről van szó. Ugyanez áll eme szavakról: „mindaz, a mi a Fiúé, az Atyáé és az Atyáé, a Fiúé (Ján. 17,; 16,]^). Itt viszont a birt dolgok közösségéről van szó, miket a Fiu az Atyának alárendelten bir s melyekért könyörög. S ha végre azt olvassuk a Krisztusról, hogy ő az „Alfa és Omega, az első ós az utolsó, a kezdet és a vég", — ezeket nem kell a szó szoros értelmében venni, mert ő igenis a kezdet, de nem, a kitől vagy a kiből, hanem a ki által lettek mindenek (Ján. 1,

3.). A mindenség teremtője a Jézus Krisztus Atyja; de az uj teremtés a Jézns Krisztus által lett. Jézus tehát csak a gyülekezet vagy egyház kezdője és bevégzője. Róla e szerint nem mondható, mint olyanról, a ki született ós megöletett, hogy