Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

Jób Könyve. 89 XIV. Vágyódnál kezed műve után. 16. Míg most lépteimet számlálgatod, Akkor nem ügyelnél vétkeimre. Bűnöm csomagba vón' pecsételve És jól levarrva büntetésem.— 18. Ámde hegy leomlik, szertehullik, Helyéből a szirt elmozdul; 19· A köveket a víz kivájja, Árja elsepri a föld porát: — Az ember reményét is így teszed semmivé. 20. Eltaszítod örökre és oda van, Arca elváltozik s elbocsátod. 21. Tán tiszteltek a fiai — de ő nem tudja, Talán szenvedniük kell — de arról δ nem értesül. 22. Teste csak őérte szenved, Lelke csak őérte gyászol: Elifaz. XV. 2. A bölcs felel-e hiú tudással, És hasát széllel inegtölti-e? 3. Szóval vitázni mit sem ér, És haszontalan beszédekkel. 4. Tehát csakugyan megtöröd a hitet? Mulasztod a fohászt Isten előtt? 5. Mert hiszen bűnöd szád tanúsítja, Ha a ravaszok nyelvét választod is. 6. Ám Ítéljen el szád, nem én teszem, Tanúskodjanak ajkaid. 7. Mint emberek elseje születtél tán? S a halmok előtt képeztettél? 8. Tán hallgatóztál Isten titkos tanácsában ? Vagy elnyelted mind a bölcseséget? 9. Mit tudsz te, mit mi ne tudnánk? Mit értesz előttünk ismeretlent í 10. Vén is, ősz is van közöttünk, Atyádnál napokban gazdagabb. 11- Kevesled Isten vigasztalását, A hozzád intézett enyhe szót? 12. Szíved miért ragad el téged, Mért forognak szemeid? 13. Hogy Isten ellen fordítsd heved, És szájadból ily szót bocsáss? 14. Mi az ember hogy tiszta legyen ? Igazságos a nőszülött? 15- Hisz δ szenteiben sem szokott bízni! Az ég sem tiszta szeme előtt! Tlieul. Szaklap. ΠΙ. éyf. 7