Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

94 Jónás jános. 16. Hát még az utált, a megromlott, Az ember, ki vízként issza a bűnt! * * 17. Hadd tanítlak, figyelj rám, Mit általláttam, hadd mondom el. 18. Mit a bölcsek hirdetének, Nem térve el atyáiktól. 19- Nékik még egyedül volt adva a föld, Nem járt közöttük idegen. 20. Napjaiban a gonosz kínt szenved csak, Bármennyi óv jut is az erőszakosnak. 21. A félelem hangja cseng fülében, Hogy béke közepett rabló támadja meg. 22. A sötétből nem hiszi visszatértét, Ki van szemelve a kard számára. 23. Kenyérért tévelyg, de hol vegye? A sötétség napja készen várja. 24. Gond és szükség rettegteti, Mint rohanó király ragadja meg. 25. Mert kinyujtá kezét Isten ellen, A Mindenható ellen hatalmaskodott. 26. Ellene rohant nyakassággal, Vértje vastag köldökével. 27. Mert az arcát zsírral fedte, Faggyút rakott combjaira. 28. Azért puszta város lesz lakása, Ház, hol lakni alig lehet, Mely romlásnak van kiszemelve. 29 Nem gazdagszik, nincs vagyona, Nem hajol földre szerzeménye. 30. Nem távozik a sötétségből, Láng szárítja sarjadókát, Egy lehelet és oda van. 31. Ne higyjen hát csalárdságnak, Mert csalódást cserél csak helyébe. 32. Még itt sincs ideje, már teljesül, Ágai nem virágoznak. 33. Mint szőlőtő lerázza egresit, Lehányja bimbaját mint olajfa. 34. Mert puszta a káromlók gyűlése A vesztegetés sátrait tűz emészti. 35. Gazsággal terhes, gonoszt szül, Hasuk hamisságot érlel meg.