Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Lapszemle

Lapszemle. 63 a Gemini konsulatusa is teljesen idevág, amenyiben 29 augusztus 16 és 30. aug. 16 közt csakugyan ezek viselték e hivatalt. — A 33. évet nem fogadja el Preuschen azért, mert Jézus működésére sok idő esik, és mert 33-ban az a napfogyatkozás, melyre hivatkozni szoktak nem húsvétkor, hanem nov. 24-én volt. — Van olyan adat is, hogy Jézus 58. márcz. 25-én halt meg, de olyan is, mely szerint 49-ben 12 évi működés után feszítették meg. — Epifanius adatai teljesen megbizhatlanok és nagyon változóak. — Preuschen szerint Mark 14!— 2 i

s igazolja, hogy Jézus nem költötte el a páscha vacsorát, s így megegyezik János evangéliumával. Ezt igazolja I. Kor.5

7—

8, hol a páscha lefolyására történik utalás és 15. á

0 is, hol az απαρχή a Nisan 16-ának bekövetkezésekor este levágott és másnap bemutatott „zsengé"-re utal. Az ünnep előtti dátumot igazolja a főpapok törvénykezése, valamint a kivégzés ténye is. Végeredmény: Jézus 30-ban április 7-én Nisan 14-én pénteken halt meg, amint azt János több helye, Márk. 14

n Pál apostol, a csillagászati kiszámítások, a zsidó húsvét időpontja, és a későbbi húsvéti viták is bizonyítják. A Nisan 15. nem palestinai eredetű, hanem pogány körben vétetett fel, mint symbolikus szám. Hollmann. G. (Halle.) Die Unechtheit des 2. Thessalonicherbriefs. Zahn, Jülicher, Harnack s részben Wrede állításaival szemben azt vitatja, hogy I. Thess. 1,

5—

u és II. Thess. 2, 1

2-nek a parusiára vonatkozó nyilatkozata oly ellentétes, hogy azt egy ember semmikép sem írhatta. Amott ugyanis mindenki tudja, hogy mint a tolvaj jő el a végitélet napja, emitt pedig különféle jelek előzetes feltűnése előzi meg. Hollmann ezt kiegyenlíteni nem tudja és nem látja igazoltnak az erre irányúló törekvéseket. II. 2, χ — ι a nem a páli, hanem egy szintén Jézus kijelentésén alapuló, de más szempontból felfogott parusiahitre mutat, mely szerint a parusia nem egyhamar következik be és sokféle előjel előzi meg a beállását. Hollmann szerint a II Thess. levél hiteltelenségét bizonyítja: 1. az I. Thess. levéllel való rokonsága 2. II. 2, 1

2 és I. öj... ellenmondása, 3. a személyi mozzanatok hiánya, 4. II. 2, 2 és II, 3,

1

7 viszonya. —Nézetem szerint Jülicherékkel szemben Hollmann nem vette fel diadalmasan a harczot. » Drews P. (Glessen) Untersuchungen zur Didache czímen közöl hosszú tanulmányt, melyben a Didachének a páli levelekhez való viszonyát vizsgálván azon eredményre jut, hogyaDidaché szerzője a páli leveleket nem ismerte. Másik eredménye, hogy a Didaché szerzőjének az Úr beszédeinek valamelyes gyűjteménye állott rendelkezésére. Végül az úrvacsorára vonatkozó adatokat veszi beható vizsgálat alá.