Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Lapszemle

64 Lapszemle. 2. szám. Holtzmann 0. (Glessen) Das Abendmahl im Urchristentum. Spittának a Zur Geschichte und Litteratur des Urchristentums I. 1893, 205 — 327 lapján tárgyalt. Die urchristlichen Traditionen über Ursprung und Sinn des Abendmahls czimű munkájának egyes eredményeit és állításait teszi vizsgálat tárgyává. Ε vizsgálattal kapcsolatban maga is behatóan fejtegeti a szentiratoknak az úrvacsorára vonatkozó közléseit. Hosszan és igen érdekesen tárgyalja az úrvacsora szereztetésének és jelentó'ségének kérdését. Végső eredménykép kimondja, hogy a mikor Jézus kezében az utolsó vacsora alkalmával a kenyér véletlenül megtört, ebben ő kó'zeli halálának előjelét ismerte fel, azért hagyta meg tanítványainak, hogy ezután tegyék szokássá a kenyér törését és emlékezzenek az ő halálára. Az Újszövetségben a úrvacsorát ezért nevezik a kenyér megtörésének. A pohár megtöltése ettől független volt, s csak a későbbi egyházi szokásban került szorosan a kenyér törése mellé. Az egész cselekmény csakis emlékünnepnek volt számva. — Ε czikkre később még visszatérek. Waitz H. (Darmstadt) Simon Mágus in der altchristlichen Literatur. A pseudoklementinákból indulva ki, Simon Mágus történeti alakját kívánja megfesteni. Felhordja Justinus, Irenaeus, Tertullian, Hippolytus, Celsus, (Origenes) Clemens Alex., Josephus, a Péter Acta stb. adatait, megállapítja a történeti tényt, végigkíséri Simon Mágust összes vándorlásain s megmagyarázza azt a történetileg téves, kortörténetileg azonban érthető tényt, hogy ezt az embert minden haeresis kezdőjéül, minden helytelenség megtestesül éseül tekintették. Klein G. (Stockholm) Zur Erläuterung der Evangelien aus Talmud und Midrasch. Szerinte ·— igen helyesen — Jézus megértéséhez nem az alexiandriai, hanem a palestinai gondolatvilág alapos ismerése szükséges. Jézus bizonyosan a zsidók írástudóinak előadásmódját használta. Ezért a Talmud és Midras tanulmányozása első rendű fontosságú. Ezekből kitűnik, hogy minden fejtegetés valamely iráshelyhez fűződött. Hogy ez így volt Jézusnál is, azt több adat egész határozottan igazolja. Klein szerint Jézus életének egyes eseményei és bizonyos iráshelyek hatása alatt alakultak ki, a mit több példával igyekezik igazolni. A czikknek az exegetikai anyag gyarapítása az érdeme, de tévedése a merész hypothesis-gyártás, a melynek egyik jellemző példája, hogy a Mk. 1,

1

2—

1

3-ban érintett s Mt. 3,

1

3—

l

7-ben részletesen elbeszélt megkísértést a Mk. 8-ban elmondott Péter-féle vallomással hozza összeköttetésbe s azt állítja, hogy a kisértő sátán maga volt Péter.