Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Masznyik Endre dr.: Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus

Szent- Abrahámi Mihály, mint dogmatikus. 39 okából ós alkalmából a mi javunkra, arra a czélra halt meg, hogy mi az örök halálnak, melyet megérdemeltünk volna, alája ne vettessünk, ha t. i. az Isten akaratának engedelmeskedünk. Ezek után az a kérdés, mi haszna vagyon tehát ránk nézve a Krisztus halálának ? Erre e felelet 11., hogy Jézus a maga halála által az újszövetséget megerősítette, hogy megszabadított a büntetéstől ós annak félelmétől az által, hogy jogot szerzett nékünk az örök élethez és a halálos büntetést elhárítja rólunk; mert Krisztus a szenvedések által lett könyörülő főpappá, élők és holtak birájává s megnyervén a teljes jogot és hatalmat arra, hogy bűneinket megbocsássa s örök életet ajándékozzon, bennünk bizalmat teremtett, továbbá, mivel a bűnök vádjától és a büntetéstől csak az szabadul meg, a ki hiszen a Krisztusban, ugyancsak a Krisztus halálának haszna, hogy példája, Isten szeretetének felmutatása, s a bűnbocsánat reményének szivünkbe oltása által megkönnyítette a bűnöktől való megszabadulást és megtisztulást. S mind e haszon nemcsak Krisztus halálából, hanem egész életéből árad reánk, de csak azon feltétel mellett, ha mi benne hiszünk, a bűnöket kerüljük és meggyűlöljük, Isten és Krisztus szeretetét megismerjük és a bűnök sokasága miatt az azok megbocsátása felől való bizodalomtól s az élet megjavításától vissza nem rettenünk. Ez Szent-Ábrahámi tana a Krisztus papi hivataláról. De szerinte a prófétai és papi hivatal voltaképen csak lépcső a legfontosabb, vagyis a k irályi hivatalhoz. S itt e pontnál legmélyebben pillant be Jézus Krisztus személyisége igaz lényegébe. Nyilván kijelenti ugyanis — a mire már fentebb czéloztunk —, hogy voltakép Jézus Krisztus működésének koronája a királyi hivatal. A jövendölés szerint király volt ő már születésénél s rendeltetésénél fogva s e méltóságának, bár alázott állapotban élt, már itt e földön bizonyos jeleit adta, — de valójában csakis feltámadása után mutatta azt ki teljességében. ,,Ma már — úgymond —, miután Isten jobbjára űlt, mindenek felett teljes és mindenekre elégséges hatalmat kapott az Atyától s ennek bizonysága a Szent-Lélek pünkösd napján történt kiöntése és hatásai. Mindazáltal a Krisztus ezen hatalma alája van vetve az Atyának, mert az Atya a királyságról nem mondott le, de azért mégis oly nagy és széleskörű a Krisztusnak ezen királysága, hogy az Atyát kivéve, neki mindenek alája vannak vetve. S bár hatalma volna elpusztítani, azért mégis megtűri Krisztus ezen ő királyi országában az ő és az övéinek sok ellenségét is, hogy ez által vitézkedő egyházának erejét kipróbálja. A világ végezetekor azonban teljesen megsemmi-