Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)
Masznyik Endre dr.: Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus
Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. 35 s végre méltatlan és keserves halála által, a melyet önként elviselt, megerősítette. Szent-Ábrahámi álláspontja, a mint látjuk, a prófétai hivatal dolgában nagyjából egyezik a mi evang. egyházunk tanával, de mégis némi különbség forog fenn. A mi evang. egyházunk ugyanis Jézus Krisztust hanem mondja is ki, éppen az ő személyőre vonatkozó felfogásból kifolyólag királyi prófétának tekinti, a mennyiben határozottan hangsúlyozza, hogy δ benne a kinyilatkoztató személy (λύγος τον daov) ós a kinyilatkoztatott tartalom (λόγος τον ΰεοΐ) egy és ugyanaz, vagyis, hogy ő maga az absolut isteni kijelentés s hogy éppen azért tőle mint „λόγος ασάρχος"-tói ered, a pogány és zsidó világban szétszórt ige (σπερματιχ ός) és az előkészítő és Krisztusra vezérlő törvény is s hogy benne, mint^óyos £wra£xos"-ban vagyis mint Jézus Krisztusban valósult meg és valósul meg folytonosan elküldött Szent-Lelke által az emberiség körében a teljes isteni kijelentés. Más szóval: evang. egyházunk szerint Jézus Krisztus már prófétai hivatalánál fogva is közbenjáró (μεσίτης) vagyis az Isten és az emberek között való viszony értelmi rendezője és üdvözítő (σώτηρ) vagyis az isteni üdvismeretnek az emberiséggel való közlője. Ő tehát egyszóval: a prófétai vagyis az isteni akarat, kijelentő működés tekintetében is az Alfa és Omega a kezdet és a vég. Egy tekintetben azonban Szent-Ábrahámi tana a prófétai hivatalt illetőleg a mi egyházunk ós általán a korabeli dogmatikusok tanával szemben is határozott haladást mutat s ez az, hogy szerinte Jézus Krisztus, mint próféta az isteni akarat lényegét, nemcsak igéiben, hanem életében s különösen is szenvedéseiben ós halálában is kijelentette. Közönségesen ugyanis Jézus Krisztus halálát a papi hivatal köróbe sorozzák, holott az isteni szeretet-akarat legteljesebb kijelentése épen az a tény, hogy δ a hirdetett ige igazságát igaz fiúi engedelmességgel és hűséggel önkéntes halálában kimutatta s ekként az Istennek irántunk bűnös emberek iránt való véghetetlen kegyelmét ós szeretetét megpecsételte. Nagy tévedés azonban Szent-Ábraháminál, de az δ christológiai álláspontjából teljesen érthető, hogy δ Jézus Krisztusban is csak egy, a többieknél mindnél, még Mózesnél is nagyobb, közönséges emberi prófétát és egy uj törvényhozót lát, holott a Jézus Krisztus királyi prófétaságával, mint az isteni akarat tökélyes kijelentésével s személyes megtestesitésével minden prófétia ós törvény véget ért. mert betöltetett, teljes igazságra jutott s Jézus Krisztus személyében az δ Igéje és Szent Lelke által ól s mint élő és éltető hatalom uralkodik bennünk. A prófétai hivatallal, közelebbről a Jézus Krisztus cso3*
