Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Masznyik Endre dr.: Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus

34 Dr. Masznyik Endre. király volt mindég s így prófétasága is királyi prófétaság, papsága is királyi papság. Közelebbről királyi működése egyfelől Istentől az emberiségre, másfelöl az emberiségtől Istenre irányúit. Az első viszonytatban, mint királyi próféta kijelentette nemcsak szóban, hanem egy egész élet tényében Isten akaratát, — a megvált Igét, melyen országa nyugoszik s ez a kegyelem s szeretet ereje. S viszont a második viszonylatban ő mint királvi pap, az Ige ereje által megváltott emberiséget személye közösségébe vonva képviselte Isten előtt ós így végrehajtá a kiengesztelés nagy művét. Szent-Ábrahámi ez egységalapig nem hatol, hanem, igaz, hogy Jézus Krisztus szenelyére vonatkozó tanaihoz híven, beszól külön-külön úgy a prófétai, mint a papi és királyi hivatalokról s nem a személyiség királyi lényege alapján fogja fel a prófétai és papi ténykedést, hanem a prófétai ós papi ténykedésre alapítja a királyi móltóságot. Innét, hogy ő voltakép Jézus Krisztusban csak az embert, de nála ellenmondásosan a Szent-Lélektől fogant, és bűntelen embert) látva, közte és más próféták és papok között csupán foki különbséget állapit meg, a mikor ís merőben érthetetlenné válik a végső eredmény vagyis az ember Jézus Krisztusnak királyi, illetőleg isteni méltóságra emeltetése. S itt a lényeges különbség közte és köztünk. Mi onnét indulunk ki, hogy Jézus Krisztusban Isten Fia, az örök Ige lett testté, — azért az ő megdicsőittetése érthető is, természetes ís. Ó viszont onnét indul ki, hogy Jézus Krisztus természete szerint csak ember, azért nála az isteni méltóságra felemeltetés érthetetlen és természetesellenes csoda. De hogy a dologra térjünk: az Űr Krisztus tehát első sorban prófétai hivatást töltött be vagyis kijelentette, még pedig teljesebben és tökéletesebben, mint Mózes, az Istennek az emberek idvezitésére czólzó akaratát. Ez akarat az evangéliom tanitmánya, melyben nemcsak lelki ígéretek, hanem határozottan kifejezett parancsolatok is vannak. Krisztus tehát voltakép egy uj törvényadó. Uj törvénye a szeretet parancsa. De ez uj törvény kihirdetése által az evangéliom igája nem lett nehezebbé a Mózes törvényénél, mert azt a hozzákapcsolt ígéretek nagysága ős a Szent-Lélek kegyelme megkönnyítik s mert az ó-szövetségnek sem szertartási, sem bírói törvényei minket többé nem köteleznek. Jézus Krisztus a maga prófétai hivatalának s ezen minőségében hirdetett tanításának tekintélyt és ható erőt adott, a mennyiben azt jövendöléseivel, élete ártatlanságával, a milyen soha senkiben nem találtatott és különösen is csodatetteivel, a milyeneket ő előtte senki sem cselekedett volt