Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)
Masznyik Endre dr.: Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus
Szent- Abrahámi Mihály, mint dogmatikus. 33 tudják, de még csak meg sem is kísérlik, — ő hangsúlyozva kiemeli, hogy „Jézus Krisztus hármas t. i. prófétai, papi és királyi hivatalát, bárha szorosan összefüggenek, egymással sem összetéveszteni, sem úgy elválasztani nem szabad, hogy az idvezitésnek ügyét csupán az egyiknek tulajdonítsuk, mert ez a három hivatal az emberi nyomorúság különfóleségéhez képest, különbözökép szolgál arra, hogy a bűnből és örök haláltól való megváltatásunk a legteljesebben eszközöltessék." De egységes alapra mindamellett δ sem tudja azokat visszavezetni. Érzi az egység szükségét, de azért a hivatalokat mégis az egységpont megjelölése nélkül egymás mellé rendeli. Ennek oka, hogy valamint Jézus Krisztus személyiségének, úgy. müvének voltaképi lényegébe nem hatol be. Jézus Krisztus személyiségének örök lényege az istenfiuság. Isten fia Isten ereje nélkül contradictio in adjecto. Szent-Ábrahámi a születésnél kezdi az 5 megismerését. Itt jelentkezik alaptévedése. Az Isten Fia, mint örök Ige, volt minekelőtte testté, azaz emberré lett. S a tény, mit SzentÁbrahám is elismer, t. i. hogy az ember Jézus Krisztus nem közönséges módon, hanem a Szent-Lélektől fogantatott, ép azt akarja kifejezni, hogy Jézusban az Ige maga lépett a világba, vagyis, hogy δ már születése pillanatában Isten Fia volt, vagyis egy oly személyiség a történeti lét körében, kire öröktől fogva irányult az Isten szeretetakarata és világczélja. S e szeretetakarat ós világczél az vala, kogy a testté lett Ige, vagyis a Jézus Krisztus, mint az δ egyszülött fia által itt e földön a maga üdvországát alapítsa meg. S tényleg Jézus egész élete, minden ténykedése arra irányult, hogy mint Isten fia Isten erejével az Isten országát megvalósítsa. A mint tehát ő maga, úgy az δ országa sem e világból való, sőt egyenesen oly ország, amely e^ világot meggyőzi. Azért lévén δ mint Isten Fia, maga az Úr és Király, élethivatása is ország, királyság, szóval országalapítás. Ebből foly, hogy Jézus Krisztus nem csak lett, nemcsak felemeltetett Isten Fiává, Úrrá és királylyá, hanem már eredetileg, mint Isten Fia, mint Úr és király jelent meg, noha a világ, sőt maguk az δ tanítványai is csak földi óiete bevégzése, közelebb feltámadása után ismerték fel benne az Isten Fiát, Urukat és királvukat. A királyság tehát az az egységes szempont, a mely alatt személyét is, művet is fel kell fognunk. Igen δ király volt mindég, az volt alacsonysága állapotában is s épen ez biztosítja az δ prófétai és papi működésének igazi értékét is. Ha nem volt volna Isten Fia, Ür és király, — egy sorba esnék más nagy emberekkel, más prófétákkal és papokkal, — de δ igenis Isten Fia, Ur és Theol. Szaklap. 1Π. érf. 5