Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Masznyik Endre dr.: Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus

32 Dr. Masznyik Endre. fogadta el s ennyiben a róm. kath. egyházzal egyazonos alapon áll, de eltér attól, amennyiben kijelenti, hogy a Krisztus halálának elégtétele és érdeme nem magát az eredendő bűnt, hanem annak csak súlyát, vádját törli el, s épen azért a keresztség után is csak a Krisztusba vetett hit által állhatunk meg Isten előtt. Szóval, hogy Krisztus érdemén és nem a mi érdemünkön, illetőleg cselekedeteinken fordul meg üdvösségünk. Lássuk már most mely alapon s irányban indul meg Krisztus műve tárgyalásában Szent-Ábrahámi Mihály ? Szent-Ábrahámi, amint azt már az ő Krisztus személyéről szóló tanából is sejthetjük, határozottan Abälard álláspontjára helyezkedik. Határozottan elveti a helyettes engesztelő áldozati halál és elégtétel gondolatát és kijelenti, hogy „a Krisztus halála az Isten és a Krisztus irántunk való kimondhatatlan szeretetének legnyilvánosabb bizonysága (Rom. 5, 68). Isten ugyanis az 6 jósága által indíttatva elhatározta, hogy az Úr Krisztus önként és az irántunk emberek iránt való szeretetből folyólag kegyetlen halált szenvedjen az emberi nem megváltásáért. A Krisztus pedig az Atya akaratának annyira engedelmeskedett, hogy mindazon dolgokban, melyeket érettünk s bűneink megbocsátása végett az Atya ő tőle megkívánt, őneki teljesen eleget tett, s számunkra a bűnök megbocsátásának és az örök életnek kegyelme megadatott. Mert jóllehet az egyik ember szenvedései a másikéi nem lehetnek oly módon, mint például a pénz, de azért vehetők ügy, hogy azokból a másikra jótétemény és haszon származhassék: Isten is, ki a bűnbocsátás jogát bírja, irgalmasságánál fogva becsülte annyira az Úr Krisztus engedelmességét. Azért az ő halála elégséges váltságdíj ugyan az emberi nemzetért, de mégis úgy, hogy — Isten végzése szerint — csak a hívőknek és engedelmeskedőknek válik hasznára. " Ε lényeges elvi szempont alá helyezi Szent-Ábrahámi Jésus Krisztus művét. Egyszerű szavakkal szólva, szerinte sem azért halt meg a Jézus Krisztus, hogy megszerezze részünkre az Isten szeretetét, hanem ép ellenkezőleg meghalt, hogy halálában teljesen kimutassa az Isten irántunk való végtelen kegyelmét és szeretetét s ez által minket is Isten iránt való szeretetre gerjesszen. Abban azonban már egészen a hagyományos dogmatikai eljárást követi, hogy Jézus Krisztus művét részleteiben szintén a hármas hivatal keretébon tárgyalja, de mégis egy nagy különbséggel. Mig ugyanis más korabeli, sőt még későbbi és mai dogmatikusok Jézus Krisztus hármas hivatalát egymással szerves összefüggésbe hozni nemcsak hogy nem