Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Masznyik Endre dr.: Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus

Szent- Abrahámi Mihály, mint dogmatikus. 31 hanem személyére irányult. De a mint a Krisztus személyére vonatkozó egyházi dogma teljesen kialakult, — legott behatóbban kezdtek foglalkozni az δ művévél is. így találta meg a váltságelmélet a maga nagy hőseit, Anselmust és Abälardust. Anselmus Jézus Krisztus személyében s igy hát művében is az isteni oldalt ragadja meg s „Cur Deus homo" cz. iratában arra a kérdésre felel, hogy miért lett Jézus Krisztusban az Isten emberré? Nem lehet feladatunk, hogy az δ váltságelméletét részletesen ismertessük. Elég, ha alapgondolatára mutatunk rá. Isten emberré lett, hogy mint ember az emberiség bűneért a bűn által megsértett Istennek teljes helyettes elégtételt nyújtson. Jézus Krisztusban, különösen az δ halálában, mely a mi bűneinkért elszenvedett büntetés, tehát helyettes engesztelő áldozat vala, a végtelen sértésért a végtelen elégtétel megadatott s ez alapon az δ érdeme nekünk beszámíttatván, Isten és a bűnös emberiség között a normális viszony helyre állt, a kiengesztelődés megtörtént. Látni való ebből, hogy tehát Anselmus szerint az incarnatió lényege merőben dogmatikai mozzanatban keresendő s hogy az Isten és a bűnös emberiség között való abnormis viszony jogi alapokon rendeztetik. Röviden: Jézus Krisztus halála az isteni harag kijelentése, a bűnös emberiség bűneiért való büntetésnek elszenvedése s így a helyettes elégtétel megadása. Egészen más alapoji indul meg és egészen más eredményre jut Abälardus. Ő Jézus Krisztus személyében s így hát művében is az emberi oldalt ragadja meg s váltságelméletét az ethikai mozzanatra épiti fel. Szerinte Isten Jézus Krisztusban s különösen is az ő halálában nem bűntető haragját, hanem irántunk, bűnös emberek iránt való végtelen kegyelmét ós szeretetét mutatja ki. „Úgy szerette Isten e világot, hogy az δ egyszülött Fiát adá stb." S ez üdvténynyel czélja, hogy minket a Fiú tana (praedicatió) és példája (exemplum) révén az δ igazsága ismeretével felfegyverezzen és kijelentett szeretete erejével magához ragadjon s sziveinkben iránta való viszont szeretetet gerjesszen. Más szóval hogy az δ Jézus Krisztusban, s főként ennek halálában irántunk való végtelen szeretete megtörje a mi ellenszegülésünket. A róm. kath. egyházban Aquinoi Tamás segítségével Anselmus tana győzött azon hozzátétellel, hogy a Krisztus halálának elégtétele és érdeme teljes tökéletes (satisfactio perfecta), hogy az eltörlé az eredendő bűnt, de a keresztség után elkövetett bűnökért maga az ember tartozik per Christum érvényes elégtételt tenni. Evangélikus egyházunk szintén az anselmusi váltságtant