Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Csiky Lajos: Az egységes liturgia kérdéséhez

248 Csiky Lajos. ember, mint gyakorlati theologiai tanár, én is mondjam el e folyóiratban a magam véleményét az egységes liturgia kérdéséről. Elfogadtam a felszólítást, mert kötelességemnek is tartom s szívesen is teszem, hogy a reám közelebbről tartozó, ismeretkörömbe vágó tárgyakhoz alkalomadtán a nyilvánosság előtt is hozzászóljak, de most sokkal nehezebb nekem ezzel a feladattal megbirkózni, mint a milyen például egy évvel ezelőtt, annak a sok, általam jórészben átolvasott munkálatnak megjelenése előtt lett volna. Kompilálni avagy a már többször is elmondottakat ismételni nem akarom, de könnyed, futó lépésekben sem akarok átrohanni e nagy tárgy fölött. Sziiksógt lennek tartom, megmondom majd, hogy miért? — minden istentiszteleti külön ténykedésünkre nézve keresztülvinni az egységesítés elvét, de bizonyos tekintetben még szigorúbban veszem ezt az elvet, mint mindazok, akiknek munkálataival eddig találkoztam. Szabad kezet kérek és engedek magamnak. Egyáltalában nem befolyásoltatom magamat az olvasottak által. Nem törekszem a kérdés tudós fejtegetésére, hanem egyszerű közvetlenséggel elmondok egyet-mást, ami csak eszembe jut és amit csak megszívlelendőnek gondolok a kérdésről. A letarolt mezőn talán találok még valami összegereblyélni valót, s ha akárhányszor odaállok a már keresztbe rakott gabona mellé, legfeljebb homlokomat érintem annak árnyékos oldalához, de másnak a becsületes munkáját nem íogom -ott megdézsmálni. * * * Hogy azt mondhassam el, miről akarok ο kis tanulmányomban beszólni, előbb azt mondom el, miről nem szándékozom itt szólani. Nem beszélek a lelkészi egyenruha, egyformaságának szükséges voltáról, mert álláspontom részletes kifejtése helyett elég rámutatnom arra az én szilárd meggyőződésemre, hogy a katonaság ereje, imponáló hatalma nemcsak fegyverzetében, hanem egyenruhájában is rejlik; s elég elmondanom azt az elfeledni nem tudott megjegyzést, melyet sok évvel ezelőtt a szegedi ev. ref. új templom felavatási ünnepélyét követő lakomán a szomszédságomban ült s velem sokat társalgott híres szegedi főrabbi, Low Emmanuel, a következőkben mondott: „Nekem nagyon feltűnt az, tanár úr, hogy mikor önök, a templomban jelenvolt tizenkét református lelkész, az úrvacsora vétele végett kiállottak az asztal elé, tizenketten épen tizenháromféle lelkészi ruhában voltak." Azt hiszem, hogy az idegen, a nem is keresztyén