Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Stromp László: Keresztyén renaissance

Keresztyén renaissance. 239 evvel, hogy az δ evangélioma s ennek tartalma, az Isten országa, élet és nem tan: azért a keresztyénség nem is bizonyos dogmákkal való megegyezésben, nem is bizonyos litáneáknak elmondásában, nem is bizonyos sakramentumokban való részvételben, nem is bizonyos külső ájtatosságok elvégzésében: hanem egyedül és kizárólag a Krisztussal, a Krisztusban megjelent valláserkölcsi elvvel való egyesülés alapján az Istennel való szellem és életegységben áll. A keresztyénségben nincs törvény, csak egyetlen egy; ez sem külső, testi; hanem tisztán benső, szellemi törvény: a szeretet. A keresztyénség nem metaphysika, nem is Jézusra vonatkozó metaphysikai tanok összege: a keresztyénség tiszta ideális erkölcsiség, melynek forrása, lelke maga az Isten, kit Atyánknak ismerünk fel a hitben. Ezért a keresztyénség — úgy a mint azt Luther s a reformáció a maga ősi, szűzi tisztaságában és világosságában új életre keltette, nem igazhivőket, önigazságuk bizonyosságával kérkedő farizeusokat, hanem igaz hivőket, bűnök töredelmében megtört, magukat Isten kegyelmének nyugton átadó publikánusokat követel : „Christianusok&t" és nem „jesuitákat". Hadd triumfáljon hát csak tovább is az a megoszlottságunkon kárörvendő kritika: mi biztos öntudattal haladunk a mi megoszlottságunk utján s óvakodni fogunk magunkat újból leigázni bármely dogmabetű szolgaságának igájába. Elegendő nekünk a Krisztus gyönyörűséges igája, a mely: szabadság az egyéni élő hitben, s szolgaság a szeretetben. Sursum corda! * Azaz hogy elmondhatjuk-e ez öntudattól áradozó vallomást? Vájjon megvan-e még csakugyan a reformációnak az a hatása a lelkekre, mint négy évszázzal ezelőtt? Vájjon nem vesztett-e az a fennen hangoztatott hit a maga hiteléből, nem gyöngült-e meg az evangéliomnak a lelkekre gyakorolt egykori varázsereje? Komoly kérdés — s a felelet első pillanatra bizony nem épen megnyugtató. — Társadalmunk mintha egy nagy átalakulás benső forradalmában vajúdnék. Divattá lett a kétely és közöny. Különféle álbölcseleti elméletekből leszűrt jelszavak kavarognak a levegőben, a melyek a társadalmi rend felforgatására szólítják a nyersebb lelkeket. A természettudományok felfedezései napról-napra egy-egy régi kedves vallásos kópzetnek a gyökereit támadják meg, megingatva a műveltek hitét is, a kik elfordulva a vallástól, különféle bölcseimi rendszerek ethikai elméletei szerint sőt idegen vallásos eszmék, pl. a buddhismus befolyása alatt rendezik