Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

220 Jónás János. XXXIII. 25. Akkor duzzad húsa ifjú erőtől, Visszatér mintegy fiatalságába. 26. Istenhez fohászkodik és δ megkegyelmez, Hogy ujjongó örömmel jelen meg előtte; — így adja meg δ a jámborság bérét. 27. Csak mondja hangosan az emberek előtt: „Vétkeztem, az egyenest meggörbítém, De nem bűnhődtem ahhoz mérten." 28. És megváltja lelkét a sírba menéstől, Élete újra látja a fényt. * * 29. íme, az Isten mindezt megteszi Kétszer és háromszor az emberekkel. 30. Lelkét a sírból visszahozza, Hogy az élet világában sütkérezzék. 31. Figyelj, Jób, és hallgass rám, Csendes légy, majd én beszélek. 32. Ám cáfolj meg, ha van szavad, Én óhajtom igazolásod, beszélj hát. 33. Ha pedig nincsen, hallgass rám, Bölcseségre tanítlak, csak figyelmes légy. * * XXXIV. 2. Halljátok, bölcsek, szavaimat, Tudósok, reám figyeljetek. 3. Mert a szót a fül választja meg, Mint íny megízleli az ennivalót. 4. Válasszuk a jogost magunknak, Ismerjük meg, mi köztünk a jó. 5. Im, Jób mondja: „Igazam van, Jogom csak Isten távolítja. 6. Hazudjam tán jogom mellett ? Viseljem nyilamat bűntelenül?" 7. Jóbhoz ugyan ki hasonlít? Vízként a gúnyt mint δ ki issza? 8. Ki társul szegődik a gonosztevőkhöz, A gazság emberivel együtt jár. 9. Mondván: Az embernek mi haszna benne, Ha utána jár Isten kedvének. * * 10. Azért is, ti bölcsek, hallgassatok rám ! Távol legyen Isten a gonoszságtól, A jogtalantól a Mindenható! 11. Mert csak az ember tettét fizeti meg δ, S amilyen az útja, úgy osztja végzetét. 12. Bizonyára az Isten gonoszul nem cselekszik, Nem ferdíti a jogot a Mindenható.