Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

Jób Könyve. XXXIV. 13. Ki bízta a földet gondjaira ? Az egész világot ki teremtó ? 14. Ha nem gondolna csak önmagára, Szellemét, lelkét csak magára vonná: 15. Együtt kimúlna minden élő, S az ember a porba térne vissza. 16. Azért ha van értelmed, halld meg ezt, Figyelj szavam hangjaira. 17. Aki gyűlöli a jogot, hogy fékezhetne? A legigazabbat elitélnéd? 18. Mondhatni-e királynak: sehonnai! Gonosztévő! a nagy uraknak ? 19· Holott ő nem tekinti a főurakat, Gazdagra nem figyel inkább mint szegényre Mert hisz keze művei megannyian. 20. Egy pillanat s meghalnak az éj közepén, Felforgattatnak népek, elvonulnak, Távozik az erőszak nem ember keze által. 21. Mert δ szemmel kiséri az ember útját, Számon veszi minden lépését. 22. Oly sötétség nincsen, nincs oly árnyék, Hogy oda gonosztevők rejtőzhetnének. 23. Nem az emberen van tehát Törvényre menni az istenséggel. 24. Ledönti a hatalmast érthetetlenül, Helyébe másokat állít oda. 25. Jól ismeri cselekményeiket, Felforgatja egy éjjel és szótzúzatnak. 26. Megkorbácsolja őket mint gonosztevőket A nézőknek nyilvános helyén. 27. Mert annyira eltértek tőle, Nem figyelték meg minden útját. 28. Hozzáig vitték a szegény jaját, És hallania kellett az ínséges kiáltását. 29- Ki kárhoztatná, ha csendet csinál ? Ki látja meg, ha arcát rejti ? így tesz δ emberrel, így népekkel. 30. Nehogy a gonosz uralkodjék, Ne legyen kelepce a nép számára. 31. Mert ők azok, kikről mondva van: „Tűrtem eddig, de nem tovább." * * 32. Taníts te, ha nem jól látok, Ha méltatlan voltam, nem teszem többé. 33. Ne veled fizettesse-e, ha rútul téssz ? Hisz te választál, nem pedig én ? —