Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

214 Jónás János. XXIX. És sok napot élek a Phoenixhez hasonlón. 19. Nyitva áll gyökerem a víz számára, És harmat hál meg vetésemben. 20. Örökkön új lesz tekintélyem, S az íjj megújul kezeimben. 21. Rám hallgattak ős várakoztak, Csendben lesték tanácsomat. 22. Szavam után nem ismételtek, Rájuk csepegtek beszédeim. 23. Vártak reám mint permetegre, Felnyiták szájukat mint nyári esőre. 24. Ha mosolyogtam rájuk, alig hitték, Nagyra vették arcom fényét. 25. Én választám az útat és élen ültem, Mint király a csapatában megpihentem, Mint aki vigasztalja a gyászolókat. * * XXX. l. Most pedig ifjabbak nevetnek rajtam, Kiknek atyáit nem méltattam volna Felvenni falkám kutyái közé. 2. Kezök ereje is mire volna nékem, Az övék, kiknél odavan minden erő. 3. Kik dermedten az éhezéstől, A terméketlen rónát kaszálgatnák A vadon és pusztaság előestéjén. 4. Kis sóskát szednek a bokrok között, A ballangó gyökerén táplálkoznak, 5. Kik kiűzetnek a társaságból, Ordítnak rájuk mint tolvajokra. 6. Ott kell lakniuk a völgy hasadékában, A föld és a szikla lyukaiban. 7. A bokrok között nyerítenek, A csalán alatt összegyűlnek. 8. Sehonnaik, elhírhedtek, Kiveretnek a lakott földből. * * 9. És ezeknek lettem gúnydalává, Közmondássá váltam nekik. 10. Sőt meg is vetnek, távoznak tőlem, Arcomat nyáluktól nem kímélik. 11. Mivel Ő megereszti újja húrját, És kíméletlenül bánt velem, Ők is megeresztik a féket előttem. 12. Jobbra áll e fajzadók, Felkel és lábam odább taszítja, Ellenem készíti végzetes útját.