Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

Jób Könyve. 215 XXX. 13. Lerombolják ösvényemet, Elősegítik vesztemet, Ők, kik maguk is segély nélkül vannak. 14. Mint széles résen jönnek felém, Rám hömpölyögnek ropogás közt. 16. Ellenem ijedelmek fordíttatnak, Mintha szél kergetné tekintélyem, Mint felleg tűnnék segítségem. * * 16. Igen, most reám omlik szivem árja, Erősen tartanak Ínségem napjai. 17. Lefúrja az éjjel csontaimat, Ereim meg nem pihenhetnek. 18. Felsőbb hatalom elváltoztatja ruhám, Mint ingem nyílása övez engemet. 19. Odavetett a sárba engem, Hogy porhoz, hamuhoz lettem hasonló, 20. Kiáltok hozzád, de nem felelsz, Itt állok, és rám mereszted szemed. 21. Kegyetlen lettél én irántam, Ellenem harcolsz erős kézzel. 22. Felemelsz a szélre és rajta nyargaltatsz, Szétolvasztasz teljességei. 23. Hisz tudom, hogy halálba vezetsz vissza, Minden élő gyülőhelyére. 24. De nem nyujtja-e kezét az elbukó, Hogy lesz-e segítség a pusztulásban? 25. Nem sírtam-e a kemény sorsúval, Nem kesergett-e lelkem a nélkülözővel ? 26. De jót reméltem és jött a rossz, Világot vártam és sötétség borít. 27. Bensőm forr, nem csendesül, ínséges napok fogadtak engemet. 28. Sötétben járok, nap nélkül, Felkelek a községben és segélyért kiáltok. 29. Testvére lettem a sakáloknak, Társa a vad madár lányainak. 30. Bőröm feketén válik le rólam, És csontom elég a szárazságtól. 31. És gyászra vált a cimbalmam, Panaszhanggá dobom szava. * * XXXI. l. Kikötöttem szemeimmel, Hogy ne nézzenek leányzóra. 2. És mit végez az Isten felülről ? Mit oszt a magasból a Mindenható ?