Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Schneller István dr.: Megemlékezés Beyer Jánosról

206 Schneller István. mányosabb alakban még Geseniusnál is s a philosophiai facultáson a hegeli philosophia triumphálódott Erdmann ékes előadásaiban. Tholuckot, a mystikust, a pietistát kerülték. Édes atyám — a Wimmertől kapott ajánló levelet — részben nagyatyám, e világos fejű es a kategorikus imperativus hatalma alatt álló kiváló paedagogus papnak szellemeben át sem adta Tholucknak. Beyer lelke egész odaadásával Tholucknak hatása alá állott. Ekkoriban jelent meg Tholucknak leginkább elterjedt: „Die Lehre von der Sünde und dem Versöhner" kis műve, mely elragadó közvetlenséggel ós átható erővel vezeti az olvasót a bűn sötét mélységébe, hogy felemelje őt az isteni kegyelem boldogító napsugaras magaslataira. Beyer alaphangulatával e mű egyezett; ez képezte egész életének alaphangulatát: személyiségének központi tényét; munkásságának kiapadhatlan forrását; gyöngeségében erejét; élete válságos viszonyai közt bizalmának, belső békéjének alapját. Hányszor éreztem személyiségéből kiinduló ezen magasabb békének erejét. Beyer külföldről visszajőve egy ideig nevelősködött Lúgosán (ha jól emlékszem Borngesser családjában). A malária gyötörte; kénytelen volt állását ott hagyni s igy megvonult a szűk családi lakban Kőszegen. Órák adásából, mint igazi priváttudós élt. Benn volt ő is abban az olvasókörben, a mely nevezetesen egyházi lapok járatása czéljából sopronmegyei és vasmegyei papokból alakult. Nem egyszer vittem el a „Sziget"-be (akkoriban majd kizárólag posztósok által lakott utca) s hoztam el onnan e lapok számát. Igy élt Beyer évekig mig volt tanára: Turcsányi Lajos, ki magyar grammatikával, olvasókönyvvel is gazdagítá irodalmunkat Kőszegen meghalt. A gyászünnepélyen az oly korán elhalt Torkos Sándoron kívül Beyer is mondott beszédet, az egyetlent, a melyre még homályosan emlékszem. A kőszegi gyülekezet megválasztá Turcsányi utódául és ezzel megnyílt előtte áldásos működésének tere. Az ima szelleme kisérte naponta az iskolába. A legpajzánabb alak is elkomolyodott, midőn ő belépett Nem magától jött; éreztük, hogy hivatását isteni missiónak tudja, a melyet szent buzgalommal feltétlen engedelmességgel, önmaga iránti kíméletnek teljes kizárásával kell teljesítenie. Játszani, megalkudni ily missióval nem lehet. A ki ez ellen merészkedik fellázadni, a ki kötelességét komolyan nem fogja fel: arra kérlelhetetlenül lecsapott a suhintó pálcza. „Auf einen groben Klotz gehört ein grober Keil"! Az igazságosság szolgálatában tudta magát a tanár s mi is tudtuk, hogy az igazságosság érvényesülésével ismét kisütött a kegyelemnek napja. A büntetéssel a