Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Schneller István dr.: Megemlékezés Beyer Jánosról

Megemlékezés Beyer Jánosról. 203 a concentrátio elvéről: hisz réges-régen tisztában volt azzal; mi az embernek, a nevelésnek centruma. A formális fokozatokkal nem törődött: de reggelenként elhozta tizenhatod rétű, legapróbb irásu czédulákon a vallási, a történeti, a természettani óráknak általa mindig újra meg újra megirt anyagát. A leczkét kihallgatva megtudta azt, hogy mehet-e magyarázatában tovább s mi a pótlandó, akár az iskolában, akár otthon. A legtöbb tantárgy anyagát leírtuk; készítettünk otthon, de az iskolában is dolgozatokat: átnézte azokat — bár nem nagy számúak voltak — Beyerünk, néha egyetegyet fel is olvastatott. Nem classificált sohasem: hisz mindegyik fiút ismerte s tudta, hogy kit illet a dicséret ós dicsőség! S e nagy munkában, a melyben két nap alatt is annyi órát tartott, mint a modern tanár egy hét alatt — bámulatos! ő az oly gyönge szervezetű, sovány, bizonytalan lépésű, rövidlátó alak nem fáradt ki. Néha még reggeli 7 óra előtt is, a midőn mi görögösök (a III. gymn. osztályban kezdtük meg a görögöt) beléptünk szobájába, egy-egy buzgó zsidó jött ki onnan, a kit Beyerünk a héber nyelv tudományos ismeretébe reggeli 6—7 bevezetett. 11 óra után sem pihent: különösen a franczia és angol nyelvből adott órákat a város előkelőbb családaiban. Naponta felkereste szüleit mig éltek, hetenként legalább egyszer sógorát; este egy-egy órát tanitótársai — (Gebhardt, később Vidt lelkész tanító) családjában töltött s akkor, még csak akkor következett a tanulmányozás. A kulturnemzetek irodalmával, de nevezetesen a német irodalommal behatóan, igaz szeretettel foglalkozott. Vilmár és Barthels voltak kedvencz irodalomtörténészei. Nagy és folyton gyarapított könyvtárát nagyon is ismerték Kőszeg művelt családjai is. De nem csak az irodalom mint a nemzetek élő szellemének közvetlen kifejezője, hanem e nemzeti szellem megjegeczesedett alakja, a nyelv is érdekelte őt. A német és magyar nyelven kívül nevezetesen a latin, görög ős héber nyelvekkel, de ugyancsak így a francziával és angollal is behatóan foglalkozott; a sanscrit is még hallei idejében az összehasonlító nyelvészeti Studium szempontjából érdekelte s betekintett a studiumnak szánt éjjeli órákban a sárkányország nyelvébe, tyukvakarós betűibe. Mindenre ráért. A tanítás czéljából meghozatta a legújabb physikai tankönyveket is: ezek hatása alatt irta évről évre szállongó levelekre az általunk leírt tankönyvét. De újra meg újra visszatért a természet stúdiumából az embernek studiumára. Levésében kívánta azt megismerni, a mint tényleg minden dolgot csakis levésében ismerhetünk meg igazán. A történethez fordult mindég újra megujuló örömmel; de a történethez 14*