Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Lapszemle

Lapszemle. 175 függése is (Márk, XVI. 2.; Máté, XXVIII. 1.), tudva azt, hogy a Jast XXII. 7. szerint: „ha az ember meghal .... s ha (ezután ) a harmadik éjjel elmúlt, mikor hajnalodik, virrad s a nap föl­kelőben : akkor" a lélek fölemelkedik a mennybe vagy levitetik a pokolba Az észöv.-i 7 arkangyalon, illetve amsaszpandon kivül, a melyekben való hit az újtestámentomi iratokban is előfordul, a fravasik (geniusok) fogalma 3 helyt föltalálható, és pedig 2-szer (Máté XVIII. 10; Acta XII., 5.) mint az egyének s l-szer (Jel. I. 16—20.) mint a gyülekezetnek angyala. Ez tisztán a zoroas­teri vallás hatása. De közös forrásból is származnak egyezések és analógiák. A Jel. XII. f.-ben p. o. egyrészt, a messiási tradi­tión kivül, az egyptomi Typhon sárkány, vagy a Pytho sár­kánykígyó által üldözött Leto és Apolló-mondának vonásai ismerhetők fel, másrészt azonban árul el az hasonlóságot az ős iráni Azi-mythossal is. S általában „a Jel. XII. XIII. s XVII. f. megfelelnek egy a ker. időszámítás előtti eschatologiai tradi­tiócyclusnak", melybe babyloni elemek is vannak befoglalva. Ily közös forrásra mutatnak : Jel. I. 16—20; XII. 16—17; valószínű­leg tisztán iráni befolyás nyilvánul a Jel. XI. 3.—13; XI. 14; XII. 1; illetve a XI. 7. 15. XIV. 14; XIV. 18., XX. 1—4; I. 13; IV. 10; VI. 8. 14. VIII. 7., XVI. 13., XIX. 17. 18. XX. 13., XII. 12. XVI 7.-verseiben, részben az eszmei, részben a kifejezésbeli rokonságot avagy egyezést tekintve; sőt az Efez. levélben is — Moffatt szerint nem csupán sajátságos iráni felfogás visszhangzik a két világ egymással folyó harcában, hanem rokon hit is abban, hogy a sátán ellenfele Istennek s az Isten népének (V. ö. Máté XXV. 41 s.Jel. XII. 7. 8.) S feltűnő hasonlóság van János. XX. 11 s. XXII. 12 és a Jast XIX. 19. és a Bundehes XXX. 7.-ben foglalt eszmék közt, s különösen „mindnél meglepőbb" a kettős analógia a mazdaizmus és a ker.-ség közt a végitélet állapotára nézve. Ε hasonlóságok azonban, mint M. is megvallja, nagyrészben fölszínesek s belőlük messzebbre menő következtetéseket vonnunk nem szabad. Hogy néhány eszme s több-kevesebb kifejezés a zoroasteri és egyéb keleti vallások közvetett vagy direct hatását mutatja, ez a körülmény ép úgy nem von le legkisebbet sem a ker. vallás eszméinek eredetisége és magasztosságából, mint a folyó partján diszlő liliom alakjára és színére nézve mindegy, ha gyökerének egy vagy több szálára messze idegenből odaso­dort iszap is rakódott le. 1903. októberi (3.) szám. Edward Caird „Szent Pál és az evolutió ideája" cimen mint az alapelvekből folyó szükségszerűséget ismerteti azt a tanfejlő­dést, melyet Jézus ama nyilatkozatával szemben : „nem jöttem a törvény eltörlésére, hanem betöltésére" (Mt. V. 17.) — Pál ek­ként formulázott: Kr. váltott meg minket a törvény átkától . . . .,

Next

/
Thumbnails
Contents