Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Lapszemle

176 Lapszemle. hogy a lélek igéretét vegyük a hitnél fogva" (Gal. III. 13. 14.) S úgy tüntetvén föl Pált, mint a ki saját életében objectificálta a régi és új tudomány ellentétét, doktrínái is magukon hordják az antithetikus vonást; de míg egyrészt ez az egyoldalúság szükségszerű minden új eszmére nézve, ha mint tényező helyet akar nyerni a világ életében, másrészt — a mi az apostolnak kitűnő érdeme — az ellentétek nála mindig magasabb egységbe olvadnak össze,legjellegzetesebben christologiájában s eschatologiájában, melyet C. akként jellemez, hogy abban az az örömhír, hogy az istenországa már az emberek- „ben" vagy azok „között" van, átváltozott olyan evangéliommá, mely azt magyarázza, hogy istenországa meg volt Kr.-ban s meg lesz követőiben az úr második eljövetelekor. H. Jones „Mi a jelenkori fölfogás a vallásról' c. cikkének befejezéseül mélyen járó vallásbölcseleti fejtegetéssel igazolja, hogy a tudomány és a vallás kölcsönös viszonyban állnak egymással. A vallási ideál a mint pl. — úgy mondják — nem valósulhat meg egy emberben, ép így a tudomány ideálja — az igazság — is elérendőül van az emberi nem elő tűzve ; s ez eszmények a megvalósulás folyamatában vannak, mely processus az ideálnak tulajdon processusa, melyben önmagát annak minden fázisában megbizonyítja. „Ennélfogva az (erkölcsileg) jő élet az az élet, melyben a tökéletes jóság ideálja munkás s a melyet élni annyi, mint Isten akaratát cselekedni." De azért az individuális nem veszti el ez által realitását, a mennyiben a reálitás egy coherens rendszer, melynek minden része a benne magát kinyilvánító legfőbb princípiumban és által — ezt a vallás Istennek, a bölcsészet absolutnak nevezi — bírja létét. S ez a princípium concrét unitás, a melyben s a mely által a particularis, a véges megtartja a maga characterét, jelentőségét sreálitását... Bizonyos tehát, hogy az emberi tudás ugyanazon föltevésen alapul, mint a melyen a vallás s hogy mind a kettőre nézve elengedhetlen az absolutnak eszméje. Ε viszonynál fogva, melylyel vallás meg tudomány egymással összefüzvék,nem beszélhetünk dualismusokról s gondolnunk se kell összebékitésökre. A művészet, a moralitás, a tudomány és a vallás nem „találkoznak össze" az absolutban, ha csak előzetesen együtt nem voltak abban történelmüknek egész folyamán. Véges praemissákból nem juthatunk absolut conclusiőhoz... S az absolut akár érzéklésünkön kivül álló s csakis puszta név, akár ama legfőbb hypothesis, melyet a tudomány igazol s igy ennek kezdete és végeredménye is egyszersmind : ez az a princípium, melyben a moralitás nyugszik, s ez az az Isten, a kiben a vallás él — lételét bírja. S őt ezen ideáljától megfosztani lehetetlen a nélkül, hogy hasonlóan kételyek ne támadjanak bennünk a tudomány és erkölcsiség ideálja tekintetében is. De ezt nem is tehetnők : mint a hogy az ember mindenkor kutatta