Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)
Raffay Sándor: Jakab elbeszélése
156 Raffay Sándor. mikor a pap az Úr oltárához felment, megfigyelte a homlokdíszét és nem látott magában bűnt. Akkor mondá Joákim : — Most már tudom, hogy az Úr megkönyörült rajtam és minden bűnömet megbocsátotta. S megigazultan ment le az Úr templomából és haza tért. Anna hónapjai pedig teltek s a kilenczedikben lebetegedett. S mondá a bábának: — Mit szültem ? — Leányt, mondá az. S mondá Anna: Felmagasztosult az én lelkem ezen a napon! S lefektette azt. Mikor pedig a napjai beteltek, Anna megfürdött, mellet adott a gyermeknek és Máriának nevezte azt el. 6. A gyermek napról-napra erősödött s hat hónapos korában anyja a íöldre tette le, hogy hátha már állani tudna. 6. A gyermek kiválóságának bizonysága, hogy a mire az anya még csak gondolni sem mert, hat hónapos korában már rendesen lépegetett. A hét lépést az örmény szöveg szerint úgy kell érteni, hogy az anyjától el hármat, vissza is hármat tett, mig a hetediket a fordulás képezi. Az anya azonban nem engedi, hogy a kis leány járjon, mert fogadalma szerint az első utat a templomba kell tennie. Ezért kerít el neki a szobában egy részt, melyben Mária három esztendőt tölt. Az elkerítés másik czélja a tisztátalantól való megőrzés. Mária élete tehát kezdettől fogva apáczaszerű. A belső tisztaságot csak a külső tisztaság biztosítása őrzi meg. A „szeplőtelenség" kiemelésére nagy súlyt fektet a szerző. De ép ilyen fontosnak tartja a papokkal való folytonos érintkezést és azok áldását és elismerését is. Hogy ez ép a születésnap évfordulóján történik először, abban szerzőnk egy kissé tévedett, mert a zsidók a születésnapot sohasem ülték meg, hanem megülték a gyermek elválasztásának a napját. Igen, de Anna itt még szoptat, tehát ez nem az elválasztás ünnepe volt. fejdíszen, a fejdisznek előrészén legyen az. Legyen pedig az Áron homlokán, hogy Áron vegye magára a vétséget a szentelmények körül, melyeket szentelnek az Izráel fiai minden szent adományaiknál, s legyen az homlokán állandóan, hogy kegyet szerezzen nekik Isten előtt." Tehát nem az imádkozásnál használt φνλακτήριον-τόΐ van szó, hanem a főpap homlokdíszéről. Hogy szerzőnk egyszerűen csak papról beszél, tájékozatlanságát bizonyítja.
