Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Raffay Sándor: Jakab elbeszélése

150 Raffay Sándor. sok hebraismus igazol. Magában foglalta pedig mindazokat a részeket, a melyek Mátéval, Lukácscsal, Jakab elbeszélé­sével és a vele rokon más gyermekségi evangéliumokkal közösek. Ennek az anyagnak az előadását azonban mindenik szerző megtoldotta vagy alakította a szóban élő hagyomány anyagával. Innét érthetjük azután a három (és a velük rokon többi) elbeszélés egyezését és eltérését. Szerzőnk Máriára vonatkozólag két elbeszélést is ismert. Az egyik a tizenkét éves korig történt eseményeket mon­dotta el, a másik a férjhez menetel után történteket. Ε kót elbeszélést azonban szerzőnknek nem sikerült egészen simán összeforrasztania, a mit mutat nemcsak a 12—16 év közt tör­tént dolgok elbeszélésének hiánya, hanem az is, hogy a templom függönyének készítésére vonatkozó részlet nincs a maga helyén, a lánykor eseményei között. Zakariás legendáját is külön forrásból vette a szerző, és eredetileg nem tartozott a Mária történethez. Ezt bizo­nyítja egyrészt az, hegy a mű czime alá semmikép sem illik, másrészt meg, hogy a Zakariásra vonatkozó elbeszélések nagyon is otthonosak voltak az első századok keresztyén híveinek mondakörében, 1) s így bizonyosan azért csatolták ez elbeszéléshez, mert a mikor a kis János bujdoklásáról szól­tak, a kegyes néplélek szinte önkénytelenül is megkívánta az apa megható sorsának az elbeszélését is. A mű célja az, hogy a Jézus természetfeletti és szep­lőtelen fogantatásának ép a második században sokat vitatott tényét megvédelmezze. Ε megvódehnezés, sőt megerősítés érdekében emeli ki Máriának nemcsak szeplőtelen foganását és szülését, hanem örök szüzességét is. Itt látjuk elsó' izben erőteljesen kiemelve a Mária ígéreten alapuló születését. Persze ez még itt csakis Jézus miatt történik, de a mű ezzel akaratlanul is a Mária-kultusz kifejlődésének megindí­tójává lett. S ma ép az adja meg az ezzel való foglalkozás alkalomszerűségét, hogy a mikor a róm. kath. egyház Mária szeplőtelen fogantatásának és születésének ujkeletű dogmáját oly nagy hangosan ünnepelteti, nem árt, ha közelebbről meg­ismerjük, miféle alapokon nyugszik ez a dogma és az e dogmában jelentkező hit. Természetes, hogy az első századok­ban a Jakab elbeszéléséhez hasonló tartalmú, czélzatú és jellemű müvek nem voltak ritkák, de ezek typikus pél­dánya s részben alapja is a Jakab elbeszélése volt. Ez ala­pította meg az Anna ós Joákim szentek emlékünnepét is. Sokszor hivatkoztak rá a házasságkötések alkalmával is, ') lásd A. Be· endts, Studien über Zacharias-Apokryphen und Zacharias­Legenden. Leipzig 1895.

Next

/
Thumbnails
Contents