Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Tirtsch Gergely dr.: Az antinomismus keletkezése és feléledése

Az antinomismus keletkezése és feléledése. 147 Világos, hogy a bűn ilyetén magyarázatával tág tere nyílott az antinomismusnak. Maga Ritsehl s az utána induló theologusok tényleg antinomisták is, így állítja Harnack Adolf: „Más egyebet nem kell hirdetni, mint a kegyelmes Istent, kivel a Krisztus által kiengeszteltettünk/ (Wesen des Christenthums 169. old.) Evvel pedig teljesen el van utasítva a törvény hirdetésének jogosultsága, a törvénynek nincs többé szerepe, s nem is érezheti magát az ember a törvénynyel szemben lekötelezettnek. Herrmann még a törvény praeparatorikus jelentőségét is tagadja, (Die Busse des evang. Christen cimű értekezésében) és csak egyes előírások kódexét, holt betűt lát benne. A ritschlianismusnak tehát határozott jellege az antinomismus, de nem is lehet más, mihelyt szerinte a lelkiismeret sem egy Istentől belénk oltott, hanem csak a természetes emberrel együtt kifejlő, a közéletben szerzett és nevelt itélő képesség. (Ritsehl: Über das Gewissen Bonn 1876) A törvény mint Isten parancsa nem lehet ébresztő befolyással ily lelkiismeretre, a törvénynek fenyegetéseitől meg nem ijedhet, s így a törvény hirdetése megint csak nem éri el neki tulajdonított czólját. Alapjában támadja meg a ritschlianismus a lutheri theologiát, törli belőle tudatosan és akaratosan a bűn fogalmát, a bűntudatot, a minek azután következménye az antinomismus. A modern antinomismus, végkifej lésében ugyanoly színezetű mint az Agricola-féle, de kiinduló pontja és tárgyalásának menetére nézve, bár vannak egyes érintő pontjai, mégis messze elüt attól. Agricola antinomismusától bizonyos nemes intentiót megtagadni nem lehet, ő az egész keresztyénségben már is csupa ujjászülött egyéneket látott s nemes haraggal fordult el a törvénytől, mint a mely az ujjászülötteket egyáltalában nem érintheti. Ez volt Agricola egyoldalúsága. Viszont a modern antinomismus ily szédítő magas polcra nem emelkedik, hanem doctrinair álláspontból kifolyólag egyszerű logikai következtetéssel jut állításaihoz. Egyszer felállított sarkelveihez szorosan ragaszkodik s következtetetóseit keresztül viszi még az üdvoekonomiai tények rovására is. Ritschl, Harnack és Herrmann nagyon jól tudják, hogy Pál apostol különösen a rómabeliekhez irott levelében erősen hangoztatja a törvény szerepét, hiszen azt még a pogányságnál is természettől a szívbe beirottnak ismeri ós tételezi. Ismerik Krisztus szavát is, hogy nem jött a törvényt eltörölni, hanem betölteni s mégis mert rendszerük azt követeli, törlik a törvény szerepét. Szó sincs pedig róla, hogy a ritschlianismus tisztán csak ujjászülötteket ismerne, hiszen szerinte is ν cl η η ci k, kik még „nem nyitották fel szeműket" s igy még „nem lehettek a keresztyén gyülekezetben meglévő bűnbocsánat részeseivé", ezek még tényleg nem nyertek