Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Bartók Gryörgy: Jakab levele

122 ifj. Bartók György. telen felfogásából származott s annyira el volt terjedve, hogy Jakab levelének szerzője nem is látja szükségesnek jelezni, hogy Pál tanának helytelen értelmezése ellen küzd. Jakab egészen a gyakorlat embere, a ki nem elégszik meg a hitnek hangsúlyozásával; δ synergista, követeli a jó cselekedeteket, mintha bizony azok nem volnának elmaradhatatlan gyümölcsei a hitnek, értve a hit alatt igazi vallásos hitet. Ο látni akarja a hitet: όείξον μοι τψ πίστιν σον s mivel a hit csak cselekedetek útján válik nyilvánvalóvá, hit és cselekedetek egy fogalom lett: εξ έργων δΐΥ.αιονσΰαι ανΰρωηον, και ονχ έχ. πίστεως μόνον ... ή πίστις σννήργει τοις εργοις. Ez a synergistikus tan ; rendszeresen kidolgozva lett a róm. kath. egyház hivatalos tana által, mig Pál apostol tanát a reformátio fejtette s fejti tovább. * * * Vájjon már most tényleg antinómia van-e Jakab ós Pál tana közt vagy pedig ki lehet egyeztetni a két tant? Látnivaló, hogy alakilag a kiegyeztetés lehetetlen; a kifejezések egymással ellentótben állanak. Az is bizonyos, hogy a felfogásban is van gondolati külömbség is és ha az ember azokat átgondolt, theologiai tételeknek tekinti, a két tan egyeztetése teljesen lehetetlen. De a kórdós egészen másként alakul, ha Pál és a Jakab levele írójának személyiségét vizsgáljuk. Nem két egyenlő erejű dogmatikussal van itt dolgunk, hanem egy laikussal s egy kitűnő theologussal. És ítéletünk csak akkor lesz méltányos, ha erre az álláspontra helyezkedünk, a melyet eddig a theologusok nem méltányoltak eléggé. Szigorú theologiai mértéket csak Pál apostolra alkalmazhatunk s tőle meg is kívánjuk a pontos kifejezéseket, szabatosságot, mig Jakabnak szívesen megbocsátjuk egyes helytelen s nem pontos kifejezését. A két tannak összeegyeztetése legnehezebb a megigazulás fogalmánál. Ámde mégsem lehetetlen, mert a fogalomról alakképzetük teljesen egyenlő. Pál apostolnál is sokszor fordul elő a megigazulás olyan értelemben mint Jakabnál, bűnök bocsánata pld. Rom. 3

2

5; Ef. 4 32

i Kol. 1 1

4 stb. Ami theologiájuknak jellemét illeti, Jakabnál, ki művelt ember volt ugyan, de laikus, nincsen meg a speculativ gondolatoknak az a gazdagsága, mint Pálnál „Jézus Krisztus szolgájának" mondja magát s Jézust a „dicsőség Urának", tehát hisz a feltámadott Krisztusban, de azután ezzel ki is merítettük christologiáját. Ha a hitről beszél Jakab, az a hit nem olyan, mint Pálnál a Krisztusban való hit, hanem a hit egyedüli tárgya nála Isten, ki törvényhozó s biró is egyszersmind.