Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Bartók Gryörgy: Jakab levele

Jakab levele. 117 5

τίατις alatt. Világos dolog, hogy egészen más volna a hit fogalma, mint a milyen Jakab levelében : nem puszta elhivés nem croyance, a mint az elhivóst Ménégoz jelöli, hanem élő vallásos hit, mely a Galata levél 3

25 verseiből kitűnik, az evangelium hallásából van. Igaz ugyan, hogy e versek szerint a hit egyik árnyalata az igaznak tartás, ámde Pál leveleiből kitűnik, hogy ez nem egyedüli alkotó része a hitnek. Gal. 5^-ból világos, hogy Pál apostol theologiájában a hit élő, cselekvő, mely a jó cselekedet által nyilvánul — πίστις δι' αγάπης ενεργούμενη. Tehát igazi vallásos hit és pedig lényegesen a Jézus Krisztusban való hit. Gal. 2

1

6 ; 3

2

2 πίστις Ίηοον Χρίστου, πίστις εν Χριστώ Ίησοΐ-ról beszél, tehát ezek szerint a keresztyén hit tárgya a Jézus Krisztus. Különben a Jézus Krisztusban való hit Pál apostol theologiájában egészen originális jellemmel bir. Ez hozza bennünk létre a vele való benső mystikus egyesülést. Ezt a mystikus uniót szereti ugy tüntetni fel Pál apostol, mint házastársi viszonyt. A Jézus Krisztusban való hit által annak leszünk hitestársává, a ki a halálból feltámadott. Rom. 7

4. Ezzel a hit által a keresztyén hivő megfeszíttetik a Krisztussal, Róm. meghal vele Róm. ti

8, és feltámasztatik vele Róm. 6

4. A hivő ember él többé nem εν σαρχί, hanem egy felsőbb, szellemibb világban εν ηνεύματι. Tehát a megigazulás feltétele Pál apostol tanában a Jézus Krisztusba vetett hit. Ez a hit pedig nem egyéb, mint Isten szerelmének érzése a Jézus halálában. Már most az a legközelebbi kérdés, mit ért Pál a megigazulás alatt? A szó maga épenugy amint ellentéte „bűnösnek nyilvánítani", a törvénykezési nyelvből vétetik át s alkalmaztatik a legfőbb birónak, Istennek tevékenységére. Ugyanis a későbbi zsidóságban az a nézet vált uralkodóvá, hogy Isten könyvet vezet az emberek életéről. A könyvben meg van minden embernek a maga külön lapja, hol a gonosz tettek az egyik oldalra, a jók pedig a másikra iratnak. Az Isten, mint legfőbb biró, vizsgálja az emberek tetteit s azokat vagy az egyik, vagy a másik oldalra irja fel. A végső ítélet azonban csak majd legutolján mondatik ki, majd ha az élet véget ér és ha a jó és rosz cselekedetek összege megállapíttatik. Pál apostol szeme előtt ez a végső Ítélettétel lebeg, mikor a bűnös ember megigazulásáról beszél. A megigazulás fogalmának megállapításánál az ó-testamentumnak a bűnről való fogalmából indul ki: „halál a a bűn zsoldja" ο ψώνια της αμαρτίας Róm. 6 2

S. Aki tehát magára veszi a büntetést, aki halált szenved, az vétkét kiengeszteli. így a Jézus Krisztus halála is kiengesztelő volt,