Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)
Bartók Gryörgy: Jakab levele
Jakab levele. 113 kedotek nélkül"; a cselekedetek a hit lelke, azok adnak annak életet, erőt; azok által lesz teljessé, igazi általános hitté, mely nem pusztán abban áll, hogy elhisszük ezt vagy azt, hanem annak életet is adunk az Isten iránt való engedelmességgel, felebarátaink iránt tanúsított szeretetünkkel. Ezért mondja Jakab: έτελειώίΐη a versben, mely által nem akar egyebet mondani, mint a mit mi az imént mondottunk «c 'έργων ή πϊστις ίτελειώ9η és viszont a hit együtt munkál a cselekedetekkel: ή τύστις, σννήργει τοίς εργοις. 2 2 2. Összefoglalva az eddig mondottakat Jakab levelében a „megigazulás" annyi mint felmentés a bűn alól, éi> JJ CS6lekedetek" Isten iránt való engedelmesség, hűség az ő országához, (melyet nem hiában hangsúlyoz az apostol, mert ebben a korban már akadnak olyan keresztyének, a kik hittársukat törvényszékek előtt beárulják) és végül felebarátaink iránt tanúsított szeretet. Az „egyedül a hit" kifejezés pedig az olyan hitre vonatkozik, a melynek nincsenek következményei; az egyszerű intellektuális hitre, mely csakugyan nem bir idvezitő erővel. Azt hisszük, hogy nem csalódunk, mikor azt állítjuk, hogy Jakab a 2, 42f i szakaszban nem Pál apostol tana ellen, hanem annak félremagyarázása ellen küzd. Azok ellen lép fel, kik Pál apostol πίΰτις-ét egyszerű intellectuális hitnek tartják s a keresztyénség proletikus oldalára semmi súlyt sem fektetnek. Úgy hogy bátran állithatnók, Jakab folytatja azt a munkát, melyet Pál apostol megkezdett a korinthusi gyülekezethez irott leveleiben. Mert miért emeli ki Jakab levele az Isten iránt való feltétlen meghódolást? Nem egyébért, mert ebben az időben a keresztyének kezdenek ismét visszaesni pogányos életmódjukba. Sokan közülök jósokhoz járnak, pogány módra élnek, részt vesznek azoknak szertartásain 1). A mint már fennebb mondók, eltűnt a Krisztusba vetett remény, imádkozás is már ritka, a felebaráti szeretet lángja kialvóban. A gyülekezeteket nem látogatják, a gazdagok a szegényektől nemcsak a magánéletben különítik el magukat, de még a templomban sem bánnak úgy a szegénnyel, mint a gazdaggal. Nem jött tehát Jakabnak épen kapóra Pál apostol megemlékezése Ábrahámról? Imé! Ábrahám annyira hitt Istenben, hogy saját fiát is szívesen vitte oltárra, ti pedig még életmódotokat sem tudjátok Isten akarata s kedve szerint rendezni, Pedig bizony hiába van hitetek, ha Istennek nem engedelmeskedtek, mégis reszketni fogtok majd az ítélettételkor! — Hasonló czélzattal hozza fel Ráháb példáját is, melyet a Héberekhez irott levél ')"; Lásd Wernle műve 384. oldal.
