Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

100 Jónás jános. XXIII. Visszajövök, de nem találom. 9- Balra ha indul, nem észlelem, Jobbra ha fordul, nem láthatom. J0. De hisz ismeri δ az útat hozzám ; Vizsgálna meg hát, mint arany kerülnék ki. 11. Lábom az ő léptein tartotta magát, Megfigyeltem útját, el nem tértem; 12. Ajkai parancsától én nem mozdultam, Megőriztem szája szavát. 13. Ámde 6 egynél marad, ki tartaná vissza? Lelke akar és magteszi. 14. Igen, betölti ő végzetein! És mennyi ilyen van nála még! 15· Azért rettegek én előtte, Meggondolom és félek tőle, 16. Szivemet Isten meglágyítá, Megzavart a Mindenható 17. Mert nem a sötétség sorvaszt engem, Nem arcom, bár homály borítja. * '* XXIV. 1. Mért, hogy a Mindenható nem rejti az időket,. Hogy ismerői ne látnák az Ítélet napját! 2. A határokat odább tolják, Ellopják a falkát és legeltetik. 3· Az árvák szamarát elvezetik, Zálogul veszik az özvegy ökrét. 4. Ellökik útból a szűkölködőt, A föld szegényei elbujdosnak. 5. Mint vad szamarak a sivatagban Mennek dolgukra zsákmányt lesve, Annak a rét, ami embernek a kenyér. 6. Levágják a mezőn takarmányát, Gonoszok böngésznek szőlőkertjében. 7. Meztelen hálnak ruha híján, Nincs öltözékük a fagyos időben. 8· Átnedvesednek a hegyi esőtől, És tető híján sziklát ölelnek. 9· Hisz elrabolják az árva keresményét, Túlterhelik a nélkülözőt. 10. Hogy meztelen járnak ruha nélkül, És éhezve hordják kévéiket. 11· Sajtolják az olajat falaik közt, Gázolnak a borházban és szomjúhoznak. '2. Jajgatnak a városban az emberek, A leszúrtak lelke felkiált, — De az Isten ezt nem veszi badarnak.