Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

Jób Könyve. XXIV.13. A világosság ellen fellázadnak. Nem ismerik útait, Nem laknak ösvényein. 14. Felkel a gyilkos pitymalatkor, Megöli a szegényt, a nélkülözőt, Éjjel a tolvajhoz lesz hasonló. 15. A szürkületet lesi a házasságtörő, Mondván: ne lásson semmi szem, Álcát ölt fel orcájára. 16. Betörnek a házakba a sötétségben. Nappal mélyen elzárkóznak, Nem ismerik a világosságot. 17· Minnyájuknak reggel az árnyék, Hisz ijedelmeit jól ismerik. * * 18· Könnyen lebeg a víz színén, Átkozzák a földön osztályrészét, Nem tarthat a szőlőút felé. 19. A hő ellopja a hó vizét, így az alvilág a bűnösöket. 20. Feledi őt az anyaméh, Férgeknek szolgál táplálékul, Reá ki sem emlékezik, Mint fa törik le a jogtalanság. 21. Nem ad magzatot a gyermektelennek Nem tesz jót az özvegyekkel; — 22. De tartja erejével az erőszakost, Hogy felkel, mikor már nem hitt életében. 23. Biztonságot ad neki s rá támaszkodhatok, Gondos szemmel nézi útaikat. 24. Már-már semmivé lesznek és újra felkelnek, Ha leomolnak is, összegyűjtetnek, Levágatnak mint fűszál feje. — 25. Ki hazudtol meg, hogy nem így van! Ki teszi semmivé szavaimat! Bildad. XXV. 2. Uralom ós félelem van őmellette, Ki békét teremt a magasságban. 3. Van-e száma csapatainak? És mégis, kire nem süt fel világa? 4- Hogy lehetne hát ember igaz Isten ellen! Hogy lehetne tiszta az asszony szülötte? 5. Im még a hold sem teljes fényű, A csillagok sem tiszták az ő szemében !