Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Könyvismertetés
Könyvismertetés. Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat „Szentirás"-áról. A „Theologiai Szaklap" egyik társszerkesztője, Hornyánszky Aladár úr az I. Μ. I. T. szentirásfordítását bírálat tárgyává tette (II, 153—158). Idézi a szentirásfordítás szerkesztőinek az első kötethez irt előszavából azt a nyilatkozatot, mely szerint a fordítás két főelvet követ, a hűséget és magyarosságot. A közönség tájékozása czéljából azonban szükség van még ráutalni a második kötetet megnyitó e szavakra is: „Az anyagot teljesen átdolgoztuk. Ezt . . . . azért emeljük ki, . . . hogy e munkáért a nyilvánosság előtt a teljes felelősséget osztatlanul magunkra vegyük." Ε kijelentésnél fogva az I. Μ. I. T. bibliájának mindennemű dolgáért nem a fordítók felelősek, akik az anyagot szolgáltatták, hanem egyesegyedül a szerkesztőbizottság, mely az anyagot teljesen átdolgozta. A szerkesztő-bizottság, úgy eddigi munkásságánál fogva, de a mostan szóban forgó bibliafordítás alapján is, fölmentve érzi magát annak szüksége alól, hogy a bírálónak azon könnyedén odavetett állításával, hogy a szöveget vagy pláne azt amit irtak nem értették volna, egy pillanatra is szembeszálljon. A bírálónak csakis tárgyilagos megjegyzései, melyektől a tudományosságot nem vitathatjuk el, szolgálnak rá, hogy komolyan fontolóra vegyük, és ezekre leszek bátor néhány viszontmegjegyzést tenni. Teszem azt, a fent érintett felelősség tudatában, mint a szerkesztő-bizottság egyik munkása, megjegyezve azonban, hogy csak a saját nevemben és megbízatás nélkül ; teszem ezt továbbá azért, mert viszonozni akarom azon „intensiv érdeklődést", melylyel Hornyánszky úr velünk szemben viseltetik és amelylyel ujabb bizonyítékot szolgáltatott azon igazsághoz, hogy a Biblia terén az összes monotheistikus vallások találkoznak. Ámósz 1, j. A ipJ szót sokan csakugyan juhtenyésztőnek fogják fel, ahogy a biráló kívánja; mindamellett azonban Abulwálid, a XI. századbeli nagy zsidó nyelvtudós, aki jól ismerte a megfelelő arab szót, a héber szót ettől megkülönbözteti és mindenféle barom tulajdonosának tartja. Ilyen ritka szót mindig jobb valamivel általánosabb értelemben venni és nem speciális jelentésre megszorítani. Nekünk különben, akik elvül állítottuk fel a szöveghez való hűséget, mértékadó Amósznak saját kijelentése, melynél fogva ő "9- bókér (7, 1 4) Theol. Szaklap. Π. évf. lg
