Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Mt. 28,19 stb. Masznyik Endre dr. tól

Hunτί'ζειν (-fa')ai) tl^ το ονομά τιΐ'ος. — Máté ev. 28,

1

9; I. Kor. 1,

131

5; v. ö. Róm. 6, a. — Szándékosan adtam jelen értekezésemnek ezt a czímet. A magyar „keresztelni, megkereszteltetni, s innét keresztség" távolról sem adják vissza a „βαπτίζειν (-εσΰαι), βάπτισμα" eredeti értelmét. A „βαητίζειν (-εσΟαι), βάπτισμα a βάπτω igétől származik s voltakép így kellene fordítanunk: „bemeríteni, bemeríttetni, bemerítés". De mi, valamint a „keresztény" szót, úgy a „keresztség" szót is a magyar róm. katholikus egyháztól vettük át. A keresztényt ugyan, egész helyesen, kieorrigáltuk „keresztyénire s ezzel teljesen megfelelő módon értelmeztük az eredeti „christianus" szót, de a „keresztelés"-nél még mindég ott kisért a „kereszt", a mihez pedig a „βάπτισμα"-τΐΆ]ί édes kevés köze van. Érezték ezt eleink, innét, hogy ők a „keresztség" helyett a „beavatás"

1) szót is használták s ez a kifejezés, bárha nem is szó szerint, lényegileg igen találóan jelzi az eredeti értelmet. Mert a „βάπτισμα" átvitt értelemben egy bizonyos t. i. a természeti, óvilági körből a szellemi, újvilági körbe való áthelyezés, röviden a keresztyén közösségbe való belépés, tehát a beavatás actusát jelezte és jelzi. A keresztség tehát már a szómagyarázat szerint is: „bemerítkezés vagy bemeríttetés valakinek nevébe". Ez a „valaki" Máté ev. 28,

19 szerint az Atya, Fiú és Szt. Lélek; I. Kor. 13,

1

5, valamint Róm. 6,

3 és még egy irat, t. i. az Ap. cs. (8, ,

6 és 19,

5) szerint pedig a Krisztus, közelebb az ő halála vagy röviden csak az Úr Jézus. De ugyancsak a keresztségre vonatkozólag az újszövetségi iratokban még egy más terminus technikust is találunk s ez: „βαπτίζειν (-ía')at) εν vagy énl τω ονόματι τίνος." Okát kell adnom, hogy mikor a keresztség grammatico-historiai s ez alapon biblico-theologiai értelmét akarom tisztázni, miért veszem alapul_ csakis a czímfeliratban foglalt kifejezést ? Újabb időben mindazon tudósok, a kik (pedig sokan vannak!) különös előszeretettel foglalkoznak az újszövetségi körbe tartozó kérdések monographikus feldolgozásával, figyelmüket első sorban épen a keresztség dolgára irányítják. Nem szándékom ') Előfordul még a 40-es évekből való Vári-Szabóféle Heidelbergi Káté magyarázatban is.