Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. III. Daxer György dr.-tól

186 Dr. Daxer György. az apostolikum mellett. Az apostolikumi vitában a keresztyén hit központjáról. Krisztus istenfiúságáról van szó. Mert ezt tagadják a „natus ex virgine" elvetésével. S mivel a keresztyén hitről van szó, azért van neki, mint laikusnak, joga szólani. Elmélet szerint annak, aki az egyház hitvallásaival nem ért egyet, ki kellene lépni az egyházból. De mivel az egyház nem áll csupa szentekből, az egyház a hitvallásokkal való megegyezést az egyesek lelkiismeretének dolgává teszi. Persze azt legalább követelheti az egyház tagjaitól, hogy nyíltan hitvallásának ellent ne mondjanak. Határozottak voltak az előadónak, Collmann greizi tanár szavai is, aki kifejtette, hogy az apostolikum tekintélye apostoli tartalmán alapszik. Azért vette fel azt egyházunk hitvallásai közé s azért mérvadó ránk nézve az apostolikum értelmezésénél nem a 2. századbeli egyház felfogása, hanem a szentírás tana. Az apostolikum elleni támadások nem annak esetleges eltéréseit a szentirástól érik, hanem irásszerűségét, mert a keresztyénség alapját, Isten emberré levését Krisztusban tagadják. Az ev. luth. egyházban annak, aki az apostolikum hittartalmával ellentétben áll, tanítói hivatalra nincs joga. Azért legsürgősebb kötelessége az egyházi hatóságnak, hogy gátat vessen a theol. ifjúságnak az egyház hitétől való elidegenítésének, amint azt a hitetlen theol. tudomány előidézni készül. •— Április 5. s 6-án gyűléseztek a porosz positiv unió barátai Berlinben. Az előadás, melyet Cremer ezen a czímen tartott: „Miért nem adhatjuk fel az apostoli hitvallást ? külön füzetben is jelent meg mint második vitairat az apostolikumi harczban. Cremer itt egyebek közt felel Harnacknak és Hermannak néhány ellene tett megjegyzésére, amiért is érdemes az előadással kissé foglalkozni. Cremer szerint most, hogy minden párton a vezérek már szóltak, az a kérdés: feladhatjuk-e az apostolikumot, nem pedig az, amit Herrmann mond, aki azt kívánja, hogy az egyházi hatóság tudja meg, vájjon képesek és készek-e a theologusok az egyház hagyományos hitvallását („das als Rückgrat des Gewohnheitschristentums (!) unentbehrlich und unschätzbar ist") „als ein Glaubensbekenntniss auslegen" és ezen magyarázással az egyház két csoportjának szolgálni; az egyiknek, amely „gewohnheitsmässig" a hitvalláshoz ragaszkodik és a másiknak, amely „durch die von Gott geleitete Geschichte des geistigen Lebens aus dieser Geschichte hinausgedrängt wurde". Persze ezen magyarázás a hitvallás azon kifejezéseinek elmagyarázása (Umdeutung) lesz, melyekről Herrmann azt mondja, hogy „nem választanák hitük kifejezésére." Miért ragaszkodnának hát a formulához ? Azon okból, melyet az egyház hitéhez igazán ragaszkodóknak jogtalanul szemükre vetnek: „

Anpassung an die Ueberlieferung" (alkalmazkodásból) — amint Kaftan mondja. Beáll szóval az az eset, melyet Herrmann az apostolikum híveinél jog-