Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. III. Daxer György dr.-tól

Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. 137 talanul gáncsol: „dass jeder ein von andern formuliertes Bekenntnis als Ausdruck seiner eigenen Ueberzeugung ausgeben soll." Egyébként ez nem is oly iszonyú dolog, ha van hit egysége a világon. Sőt ez megtörténik azon körben is, melyhez Herrmann tartozik, „in welchem mit denkbar grösster Einförmigkeit, um nicht zu sagen Eintönigkeit, dieselben gleichlautenden Aussagen über Art und Inhalt des Glaubens mit dem immer wiederkehrenden Anpruch auf Alleinberechtigung in der Kirche sich wiederholen . . . " •— Kaftan követelése, hogy a hitvallás theologiája ne kötelezhesse a lelkészt, tárgytalan. Mert valamennyi hitvallás közt az apostolikum az egyedüli, melyben nincs theologia. Csak az fog benne találni, kinek valamely mondat elvetésére ürügyre van szüksége. Nem is lehet benne theologia, mert még azon időből való, mikor az egyházban lévő ellentétekben nem kellett az igazság védelmére kelni, amely védelemben a tudománymik is van nyomós szava. Az apostolikum, mint a keresztelendő felelete a tanításra, a hirdetett evangéliom rövid összefoglalása. Azért az a mérvadó, amit reprodukálni akar, az apostoli hirdetés. Hogyan értették keletkezése idejében, nem dönt. Ezen megértés ezen idő pogánykeresztyéneinek nagyon nehéz volt. Azért, az apostolikum értelmezésénél azon értelemnél nem lehet megállapodni, melyet a régi egyház vele összekötött. Erőszak tehát, ha Harnack azt mondja, hogy nem érdekli őt mit mondott Pál s János a szentlélekről. Ami pedig a symbolumnak és az apostoli hirdetés viszonyát illeti, azt lehet mondani, hogy semmi lényeges dolog nem hiányzik belőle, sőt ellenfeleinek túl sokat is tartalmaz. Mi sem hisszük, amit mások előírnak, hanem mi a hitvallással és szerzőivel valljuk, amit ők hittek s vallottak. És Krisztusba való hitünk magába foglalja az üdveseményekbe való hitet. Mi tehát nem hiszünk többet — mondja Cremer—

mint Herrmann nekem imputálja, hanem mást. A hitvallás Krisztust úgy rajzolja szemünk elé, amint az nekünk kell. Azért nem adhatjuk fel azt, hanem megőrizzük gyülekezeteink sutódaink számára. Azt mondják, hogy gondolni kell a theol. ifjúságra is. De van heterodox korai érettség is. Aztán meg többre való a gyülekezetek érdeke, ezt is kell védeni. Ezt nem szabad elmulasztani, de amellett az ifjúság állapotát, ha hivatalba lép: hogy t. i. még nincs mindig tisztában a hitvallással, szintén figyelembe lehet venni. „De akik készen vannak az apostolikummal és maguk számára a propaganda jogát követelik, azoknak az egyház szolgálatába való felvételre joguk nincsen." — A gyűlés Cremer előadása után kimondotta, hogy oly theol. irány jogosultságát nem ismeri el, amely csak az oly tisztán subjektiv hitet, mely a szentirástól és a hitvallásoktól eltekint, tartja a reformáczió egyházában egyedül jogosultnak és ő reá bízza, hogy elvei szerint uj egyházat alapítson. A theol. ifjúság —

: azt reméli — ragaszkodni