Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. II. Daxer György dr.-tól
119 Daxer György. Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. vetnek: 1) „Mint Mi az egész keresztyénséget összekapcsoló hitet a Jézus Krisztusban, az emberré lett Istenfiában, ki megfeszíttetett s feltámadott, szívbó'l valljuk .... úgy elvárjuk az ev. egyház összes szolgáitól, hogy mindenkor arra törekedjenek, hogy hivatalukat az Isten igéjének zsinórmértéke szerint a reformáczió által ismét napvilágra hozott tiszta keresztyén hit értelmében és szellemében lássák el . . . ." Az ünnepi prédikátor, Schultze fó'superintendens meg azt mondta: „mi szilárdan és tántoríthatlanul ragaszkodunk az apostolok Credojához, amely az elválasztottakat velünk egyesíti". És Faber udvari lelkész így szólt: „Lobogjon előttünk magasan és bizton a régi lobogó, amely már annyi óriási várat bevett és már oly sok csatamezőn diadalmaskodott, melyet már sok haldokló hős megmerevülő karja lobogtatott fennen, egyházunk apostoli hitvallását. Hadd mondjuk mi annak szavaival ma az egyetértő áment fejedelmeink szép hitvallására .... találjon szavunk visszhangra NagyNémetországban, ha most egymással valljuk: Hiszek egy Istenben . . . . stb. (végig)." A „Reichsbote" előrejelezte, hogy ez lesz a császár hitvallásának tartalma és a positiv egyházi lapok mind úgy is magyarázták, hogy az a császár állásfoglalását jelenti az apostoli hitvallás mellett. A liberális lapok tagadták, hogy ez volna a tartalma. És kétségtelen, ha a császár hitvallása volna is állásfoglalás az apostoli hitvallás mellett, akkor is csak nagyon burkolt állásfoglalás volna. Igaza van Loofsnak, a ki a Chrl. Weltben azt írja: „Amit a fejedelmi okirat mond, az sző szerinti értelmében a vita fölött áll .... Elkedvetleníteni csak azt tudnák szavai, aki azt a szándékot tételezi fel róluk, hogy többet akarnak mondani, mint tényleg mondanak". Szóval világos állásfoglalásról itt nem lehet szó, még kevésbbé döntésről. Hasonló az a döntés is, melyet a porosz egyháii hatóság, a főtanács, Harnack ügyében végre hozott. Az egyházi főtanács és a fősuperintendensek közös tanácskozásra jöttek össze, melynek eredménye gyanánt aztán kiadta az egyházi főtanács 1892. nov. 25. azt a rendeletet, amelynek hivatása volt az ügyben dönteni. Ez a rendelet főbb pontjaiban-) a következő: „Élénken sajnáljuk, (beklagen), hogy Dr. Harnack tanár kijelentései .... sok ev. lelkészben valamint az ev. nép széles rétegeiben nagy nyugtalanságot idéztek elő. Ezen nyugtalanság alapjában arra vezetendő vissza, hogy ama nyilatkozatnak az apostolikumra vonatkozó kijelentései által veszélyeztetve látják a keresztyén hit teljességét és főleg az Isten fiának a keresztyén tan alapjaihoz ') Egész terjedelmében közli a hitvallást a Chronik der christl. Welt 45. száma a 421. lapon. 2) Egész terjedelmében megtalálható a Chron. d. ch. W. 50. számában.
