Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. II. Daxer György dr.-tól
120 Dr. Daxer György. tartozó emberrélevését. Ezen aggodalmakkal szemben Isten különös kegyelmes rendelését látjuk abban, hogy Ő Felségének a császár és királynak és Németország ev. fejedelmeinek lélekemelő' hitvallása Wittenbergben f. é. okt. 31-én, a melyben a ragaszkodás az emberré lett Istenfiában való hithez . . . . határozott kifejezést nyert, az ev. nép legszélesebb köreiben és rétegeiben hangos visszhangra talált". Azután reá mutat a rendelet arra, hogy Harnack nézete ezen mondatról: „fogantatott szent lélektől s született szűz Máriától" — melyben „a gyülekezetek hitük drága és érinthetlen szentségét látják" — nem nevezhető a theol. kutatás általánosan elfogadott véleményének, mert „a theol. tudomány sok előkelő képviselője, főleg a berlini theol. fakultás tekintélyes tagjai szerint is az ama mondatban kifejezett tény az előítélet nélküli tudományos kutatás előtt még mindig megállja az igazság próbáját". „A fősuperintendensekkel egyetértünk abban, hogy (az apostoli symbolum) az egyházra nézve annál kevésbbé nélkülözhető, mert tartalma a földön lévő egész keresztyénség egységköteléke. Az istentiszteletből való eltávolítása vagy csak a gyülekezetek önkényének való szabadon adása (Freigebung) is megsértené a gyülekezetek jogi öntudatát . . , ." „. . . . Gondoskodni fogunk róla, hogy egyházunk hitvallási állapotát (Bekenntnisstand), amely .... az Isten emberré levését Krisztusban szintén magába foglalja, benső hűséggel fentartsuk," az apostolikum istentiszteleti használatát megóvjuk. S bár rideg törvényt nem akarnak belőle vagy minden egyes mondatából alkotni, a lelkészek agitáczióját az apostolikum kiszorítására tűrni nem szabad. A fősuperintendensek feladata azon felfogásnak elejét venni, hogy az is, akinek a keresztyén hit alapigazságaival ellenkező hitbeli meggyőződése van, az ev. egyházban őszinte szívvel az ige szolgája lehet. Az a körülmény, hogy erre vonatkozólag félreértés keletkezhetett, növeli a fősuperintendensek kötelességét, hogy a felszentelést igénylőknek lelkipásztori szeretettel lelkiismeretben kötelességükké tegyék a szigorú önvizsgálatot az ev. egyház hitigazságaival szemben elfoglalt állásukra nézve és a felszentelési fogadalommal elvállalandó kötelességek teljes nagyságát és súlyát úgy ez időben mint az örökkévalóságban lelki szemeik előtt feltüntessék". Ezen rendelet különféle megítélésre talált. Az Alig. ev. luth. Kztg. (49. sz.) egyik másik fordulatát határozottabbnak kívánta volna, de azért mégis örül azon tanúbizonyságnak az apostolikum megingathatlan érvénye és értéke mellett, melyet a rendelet tartalmaz. Azt kívánja, hogy oszlassa el a zavart, melyet a harcz előidézett és hiúsítson meg korai reményeket, melyeket bizonyos körökben legalább látszólag tápláltak. Hasonlóan kedvezően, de nem minden fentartás nélkül ítélik meg a rendeletet a „Kirchl. Monatsschrift" (4. sz.) és az „Alig. Konserv. Monatssch." (1. sz.)
