Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A Bábel-Bibelvita. II. Hornyánszky Aladártól
90 Hornyánszlcy Aladár. test-i szövegekbe, melyen nem lehet eléggé sajnálkozni. A Német Keleti Társaság érdeme, hogy kiásta a babyloni Istarkaput és rajta egész tömegét hozta napfényre az emmaillirozott re'emképeknek. Ekkor kitűnt, hogy nem az ártatlan antilop, hanem a bos urus, a bölény volt az az állat, amelyről oly félelemmel beszélnek az Ó T. költői és prófétái. Ugyancsak a Német Keleti Társaságé a dicsőség, hogy a babyloniai oroszlánnak és a babyloniai sárkánynak képét is eredeti ábrázolásban megtalálta. — Nagy köszönettel tartozik az ó-test-i tudomány az assyriologiának a szövegkritika mezején is. Ha az ó-test-i szakember egy άπαξ λεγομενον-t nem ért a szövegben, rögtön hajlandó emendálni és conjiciálni. Nem igy a babyloniai feliratokban járatos tudós. Utóbbi lépten-nyomon aránytalanul nehezebb problémákkal kénytelen megbirkózni, mint az ó-test-i szövegkritikus, ezért eljárásában óvatosabb és könnyen „belátja, mily végzetes tévedése a modern exegesisnek, midőn egyesek ily ritka szavakon és kényes helyeken elhamarkodva fúrnak és faragcsálnak." Az assyriologia helyreállítja az ó-test-i szöveg iránt a bizalmat, amely jó idő óta alaposan megrendült. — Az Ó T-nak számos elbeszélése is csak Babylonia révén jut kellő megvilágításba. Öröklött terheltségként nehezedik reánk gyermekkorunk óta az állattá vált Nebukadnezár meséje (Dán 4 2 63 4.) Pedig ez elbeszélést az ifjúság egy nevelőjének se lett volna szabad tanítania annélkül, hogy ne utaljon rá, hogy a mesének tisztább és eredetibb alakja régóta ismeretes egy Abydenus által közvetített chaldeai mondából. Ki a két tudósítást egybeveti, világosan láthatja, hogy az izraeli elbeszélő a babyloniai mondát a maga czéljaira szabadon átalakította. Amit az eredetiben Nebukadnezár az ellenségnek kíván, azt a Dánielkönyv szerzője magára Nebukadnezárra alkalmazta. De „mikor fogjuk végre megtanulni, — kiált fel Delitzsch pathetikusan — hogy az ÓT-ban is a formát különválaszszuk a tartalomtól?" Jónás könyvecskéje nagy vallási igazságokat tartalmaz, de a forma, amelybe az igazságok öltöztetve vannak, egyszerűen nevetséges. — Megszívlelendő végül az a feltűnő egyezés is, amely a babyloniaiak- és izráelieknél a nyelv, a stylus, a gondolkozás és felfogás körében észlelhető. Az ÓT-ban a hármas szám szent szám (Jer. 22 2 9 Jes. 6 3), ép ugy mint a babyloniai feliratokon. Jézus nyállal gyógyítja a betegeket (Márk 7 3 3 8 2 3 Ján. 9 6) és a babyloniaiak is a nyálnak bűverőt tulajdonítottak. Tűz- és füstoszlopban vezette ki Jahve Izraelt Egyptomból, tűz- és füstoszlop kíséri egy feljegyzés szerint Asarhaddont is katonai expeditiójában. A beteg Hiskiáról mondott jesajási szó : „te meg vagy halva és nem fogsz élni" (Jes. 38 j) egész hasonlóan a babyloniai irodalomban is fellelhető. „Mily egyforma minden Bábelben és a bibliában ! Itt is ott is az előszeretet, hogy beszédeket és gondolatokat szimbolikus cselekmé-
