Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Lapszemle

74 Lapszemle. értekezik. G. "Wauchope Stetvart folytatja és befejezi „"Wendt és és a negyedik evangelium" czímű ismertetését. S. R. Driver tanár pedig Jeremiás 7, x—9, 2

2 terjedő részének fordítását mutatja be magyarázó jegyzetekkel. Márcziusi szám. Az első czikkben Julia Wedgwood Frederick Maurice tanításáról, szelleméről s az angol egyházhoz való viszonyáról közöl személyes visszaemlékezésen alapuló fejtegetéseket. H. R. Mackintosh az úrvacsoráról értekezik dogmatikai szempontból s a következő három tételt bizonyítja: 1. nem fogadhatunk el semmi olyan theoriát, mely szükségszerűleg azt hozza magával, hogy az első úrvacsora nem volt igazi communio. 2. Nem fogadhatunk el semmi oly theoriát, mely azt foglalja magában, hogy az úrvacsorában való részesedés által hitetlenek is spirituális adományban részesülnek. 3. Nem fogadhatunk el oly theoriát, a mely az úrvacsorát úgy tekinti, mint eredetileg emberi intézményt s nem mint a kegyelem isteni eszközét. A szerző nagy dogmatikai és irodalmi ismerettel tárgyalja e tételeket, körvonalozva álláspontját minden egyéb felfogással szemben. — Egy rövid közleményben J. D. White a „Wineteenth Century and After" czímű folyóirat egy czikkének alkalmából Krisztus szűztől való születésének tanát fejtegeti polemikus formában. George Adam Smith czikksorozatának e füzetben levő része Jeruzsálem vizeiről értekezik, S. R. Driver pedig folytatja próféta-fordításait, ezúttal Jeremiás 9, 2

3—11, 8-ig terjedő részét adva. Az utolsó czikk röviden regisztrál néhány az ótestamentomi irodalom körébe vágó új munkát. Áprilisi szám. A füzet első közleménye A. F. Kirkpatrick beszéde, melyet 1903. január 25-ikéu tartott az oxfordi egyetem előtt; egyike a dr. Macbride alapítványából a messiási prófécziáról tartatni szokott beszédeknek. Tárgya a kereszténységnek és a modern judaismusnak egymáshoz való viszonya, érvelésének czélpontja, hogy a zsidóság csak úgy töltheti be eredeti hivatását, ha elismeri Krisztust mint Messiást. Bizonyítja, hogy az új testamentom szerint Jézus maga is szóval és tettel bizonyította Messiás voltát s hogy az apostolok is benne látták az ótestamentom beteljesítőjét. Viszont azonban a judaismus is azt követeli, hogy az ótestamentom jogos örökösének és beteljesitőjének tartassék. De mi a Judaismus ? Maguk a legelső modern zsidótekintélyek sem tudják definiálni. A mai orthodox, vagyis rabbinista zsidóság lényege a „törvény", az irott és a szóbeli. A Pentateuchben letett irott törvénynek s a „Sulchan Aruch" rabbinista törvény- és szokásgyüjteményben letett szóbeli törvénynek minden parancsolata egyaránt kötelező. Ezzel szemben a reformált judaismus szerint nagy különbség van