Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Lapszemle

Lapszemle. 75 a vallás és erkölcs egyetemes rendeletei s a körülményekből bizonyos korok és helyek föltételeiből folyó rendeletek közt. Semmiféle czerimoniális törvény — szerinte — nem lehet kötelező. A rabbinista judaismus szerint azok a törvények, melyek teljesítése a Palesztinában lakás föltételétől van függővé téve, csak föl vannak függesztve, nem érvénytelenítve. A rabbinisták gondolkodása nemzeti; ma is a zsidó állam visszaállításáért imádkoznak Dávid házából való király alatt. A reformáltak szerint a zsidóság ma már nem nemzet, csak vallási közösség; nemzeti léte megszűnt, mikor a rómaiak a templomot lerombolták s a zsidók szétszóratásával megkezdődött a judaismus egyetemes hivatása. A rabbinista judaismus hisz az eljövendő Messiásban, a reformált az egyetemes béke s az emberek közti jóakarat idejének eljövetelébe veti reményét; szerinte a Messiás nem egy zsidó, hanem a zsidó. A rabbinista orthodox judaismus rideg consarvativismus. A reformált judaismus kriticai eclecticismus, a mely a Pentateuch törvényeit oly tiszteletlenül bírálja, hogy a hivő keresztyén megbotránkozik rajta. Ezzel pedig a judaismus elvesztette egyetlen egységesítő erejét, mely összekötötte a vallási tanítás töredékes és gyakran meg nem egyező elemeit. A reformált judaismus, midőn belátja, hogy az orthodox képtelen betölteni azt, a mit a judaismus hivatásának tart a világgal szemben, ugyané feladat betöltését csak úgy remélheti, saját bevallása szerint, ha sokat elhagy abból, a mit mindig a judaismus rítusaihoz és hitéhöz lényegesen hozzátartozónak tekintettek. A keresztyénség egész más álláspontot foglal el az ótestamentommal szemben, mint akár az orthodox, akár a reformált judaismus: nem gyermeteg képtelenségeket lát benne, sem pogány maradványokat, hanem isteni rendeltetésű előkészületet egy magasabb fokozatra és nagyobb igazságra. A mire a reformált judaismus vágyik: az egységesítő elvet, melyet a törvény szeretetének helyébe lehet állítani, azt a keresztyénség megadja. Hiába keresik ez elvet némely zsidó irók az „evangéliumban Jézusnak tulajdonított némely szavaknak" s az ótestamentom és a rabbinista irodalom vallásos tanainak combinátiójában, ez nem található meg, csak a Jézüs Krisztus személyében. De Jézusnak mint Isten fiának, a keresztre feszitett Messiásnak már a gondolatában is megbotlik a zsidóság, hiszen ő rá van bízva, hogy fentartsa a tiszta, erős spirituális monotheismust, szemben a polytheismussal, agnosticismussal, atheismussal. De hát ez a rábízott feladat kizárja e egy új kinyilatkoztatás lehetőségét, a mely a régin alapszik, de azt tovább is fejleszti ? Nincsenek-e erre utalások, előkészítő mozzanatok az ótestamentomban ? Nem tanítják e a törvény és a próféták a szenvedés és halál által való megváltás mély elvét? Nehezebb-e a mai zsidónak elfogadni Jézust, mint Isten fiát, a kereszten függött embert, mint Messiást, mint azoknak a zsidóknak, a kik kortársai voltak, a kik látták emberi