Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Lapszemle

Lapszemle. 77 felfogták, csak azok részesednek, a kik bekövetkeztét megélik. Csak a IV. század végén, vagy a ΠΙ. elején vált a két eszme egy ugyanazon igazság két egymást kiegészítő oldalává. A midőn a hivők örök életének tana combinálódott a jövendő messiási ország tanával, két különálló eschatologia, az egyéni és a nemzeti, e synthesisben futott össze. Nemcsak azok a hívek lesznek részesei a Messiás birodalmának, a kik bekövetkeztekor élnek, hanem Izráel elhalt hivői is. így a hivő nemzet és a hivő egyén együtt üdvözülnek, vagyis inkább az igaz egyén végtére jutalmat nyer, nem a magányos halhatatlanság útján az égben vagy másutt, hanem üdvözült, feltámadott életben véreivel együtt, a jövendő messiási birodalomban. Charles tanár ez elmemozdító fejtegetése után a füzet még Wendt-nds. a negyedik evangéliumról vallott nézetét ismerteti G. Wanchope Stewart tollából. Februári szám. Ε füzetben Η. B. Sivete cambridgei tanár kezd nagyobb tanulmányt Krisztus tanításáról·, e mostani első közleményben Krisztus tanítói módszerét jellemzi. „Egy modern séance" czímmel G. A. Chadwick, Derry és Raphoe püspöke szatirikus rajzot közöl, melynek éle a modern bibliamagyarázók s általában a philologüsok túlzásai ellen van irányozva, a kik bármi csekély nyelv- vagy hangbeli eltérésből nagy következtetéseket vonnak ; kétségbe vonják, hogy egyazon mű egyazon szerzőtől származik s egyazon korból való, inkább szétosztják a szerzők sokaságára s különböző korokba helyezik keletkezését; a kik a följegyzett történeti eseményeket bármikor hajlandók kétségbe vonni s legendának uyilvánítani. A szatíra formája egy spiritiszta séance, melyen a médium elmondja, mit fog előadni 4000 év múlva a sidney-i egyetem tanára a mi korunkról, hogy fogja — a mai tudományos módszerekkel — bebizonyítani, hogy Macaulay, Wordsworth, Tennyson stb. művei több szerzőtől származnak, Napoleon mondai alak, spanyolországi hadjárata merő mythos stb. Kétségtelen, hogy ebben a szatirizálásban megvau az igazságnak, a jogosultságnak bizonyos mértéke, túlzások, methodus-hibákou alapuló tévedések fordulnak elő philologusainknál — de a püspök úr szatírájánál olvastunk már elmésebb dolgot is ebben a genreben. A füzet harmadik közleményében James Hope Monitor), a manchesteri Didsburg-College tanára ad jegyzeteket a papyrusokból, melyek az újszövetség szövegének grammatikai és lexikális illusztrálására alkalmasak. Anyagát főleg a ptolemaeusi okiratok azon bő gyűjteményéből meríti, melyet Greuffel, Hunt és Smyly adtak ki „Tebtunis Papyri" czímmel. George Adam Smith czikksorozatának ezutáu következő második része Jeruzsálem nevéről s más nevekről