Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Lapszemle

64 Lapszemle. (r., Holtemann 0., Goetz K. G. pedig Jézus bethaniai megkenetéséről mondják el véleményeiket s közölnek adatokat. — Förster Μ. Jézusnak barlangban való születéséről emlékezik meg, adatokkal igazolva annak lehetőségét. — Nestle a Lukács evangéliumában közölt genealógia egyik nevéhez Amosboz fűz megjegyzéseket. — Sulzbach A. „A mennyország kulcsai" czímen Kichbach W. által közölt nézeteket corrigálja. Azt állítja, hogy Jézusnak Mt. 16,

1

8-ban található fontos és sokat vitatott mondása Jes. 22,

2

2 re utal. Értelmét pedig a Misna Tamid I, 6-ban található adatok világítják meg. Itt ugyanis a templom önzésének módjáról van szó. Az egyik szobában, melynek neve = kéfa, boltozat volt, ó'rízték egy kó'lap alatt a templom kulcsait, a melyeket kapuzárás és nyitás után gondosan elrejtettek mindig. Erre czélozott Jézus e mondásával, a mely a kéfa szó miatt igen alkalmas volt a szójátékra is. Az eddigi magyarázatot tehát helyesnek itéli. A 3. számban Deissmann A. 7 λ α ο τ r ρ / ο ς, ι λ α α τ ή ρ ι ο ν. Nyel vtaui tan ul mány, melyben az iró elsőbb is e szó lexikális használatát mutatja be. A kappöreth = 'ιλαστηριον jelenti: 1 az engesztelést, illetőleg kegyelmes érzületet czélzó áldozati ajándékot vagy emléket, 2. Noah bárkáját, 3. az oltár környékét vagy foglalatját, 4. az oltárt, ő. a templomot, 6. a kolostort. Áldozatra gondolni a 'ιλασιήριοι nem kötelez. Az Ex. Lev. Num. és I. Krón.-ban többször említett kappöreth semmikép se fedél, mint rendesen veszik, vagy kegyelem széke miat Luther fordította, hanem igazában véve maga a láda. A héber kappöreth egészen megfelel az arab kafförat = engesztelés szónak. Tehát a LXX-bau is a kappöreth nem egyébb, mint az engesztelés eszköze, vagy az a tárgy, melyhez a kiengeszteló'dés ténye fűződik. Róm. 3, 25-ben tehát szintén azt jelenti a ιλαστήριον, hogy Jézust az Isten a kiengesztelődés emlékéül ajándékozta és állította a világ elé. Ez az emlékoszlop a zsidónak botrány, a görögnek bolondság, de a hívőnek a kegyelem biztosítéka és így az üdvösség kezese. — A tanulmány igen érdekes adatokkal dolgozik s egészen kielégítő eredményre jut Strack Μ. L. Die Müllerinnung in Alexandrien. Az 190l-ben Alexandriában talált fehér márványtáblán lévő felírással foglalkozik. A molnárcéhról szóló e felírás egy papról és a céh presbytereiről is tesz említést. Mert a kő a Kr. e. 204—217 közti időből való, két szempontból érdekes a rajta levő feljegyzés. Az egyik az, hogy az egyptomi papok egy része rendes polgári foglalkozást is űzött. A másik az, hogy a presbyterek már ebben az időben is valamely közösség választott elöljárói és nem az öregjei voltak. Hogy a presbyterség a keresztyénség körében ép Alexán-