Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

A Babel-Bibelvita. I. Hornyánszky Aladártól

2 Hornyánszky Aladár. lejátszódik. Ezeknek horderejétől függ a polémiának fontossága, maradandó hatása, a haszon, melyet a háborúskodásba fektetett tó'ke hoz. A következményeket felismerni, azokat helyesen mérlegelni tehát annyit jelent, mint a polémiát a szivén találni. A Bábel-Bibelvita lényege is nem egy-két adat helyes vagy helytelen voltán fordul meg. A központi kérdés: micsoda elvi consequentiákat von maga után ez a hosszadalmas összeütközés a tudomány és a gyakorlat számára ? A felelet dönti el a vitának értelmét, értékét, jelentőségét és jövendő' sorsát. Ha nincs mit válaszolni a kérdésre, a hallgatás maga szigorú Ítélet a meddő szóharcz felett. Elültetett ág volt messzenyuló levelekkel, de gyökér nélkül. Ha ellenben van felelet a kérdő jelre, úgy azt világosan ki is kell mondani és nem mindenkinek jótetszésére bízni, hogy azt gondolja, amit éppen akar. A vitában résztvevők néhány odavetett megjegyzéstől eltekintve elmulasztották a consequentiákról bővebben és rendszeresen nyilatkozni. A mulasztást érthetővé teszi a harczczal járó elfogultság. Az ütközetben nehéz a jelen pillanattól eltekinteni és a távolabbi jövőre gondolni. Másrészt magyarázatul szolgálhat a német tudományos kutatás terén manapság uralkodó sajátságos egyoldalúság. Hol minden figyelem az egyes adatok felderítésére concentrálódik, ott az összefoglaló és általános iránti érdeklődés és érzék szükségszerűen elsorvad vagy háttérbe szorul. De a vita nagy terjedelméből, elkeseredett hangjából és hosszadalmasságából eléggé ki lehet érezni, hogy nem alárendelt következmények körül folyt a háborúság. I. 1. A problémának, mely Delitzsch nevével kapcsolatosan szerepel ma a köztudatban, története nem Delitzsch Frigyessel és nem az 1902. esztendővel kezdődik. Ki csakis az utolsó másfél év idevágó productumait kisérte figyelemmel, annak azt a hamis képet kellett nyernie a polémiáról, mintha az csupa új, idáig ismeretlen és soha nem hallott állítás körül forogna. Delitzsch nem tartotta szükségesnek hallgatói és olvasói előtt feltárni, őket nyomatékosan figyelmeztetni, hogy csekély kivétellel mindabban, amit velők közöl, ő nem felfedező, hanem egyszerű referens, nem mester, hanem tanítvány. Hasonlókép jártak el azok, kik mellette vagy ellene perbe szálltak. Abban a tekintélyes irodalomban, mit a vita létrehozott, csak szórványosan akad néhány czélzás, mely az előző munkásságra utal. A hadjárat Delitzschnek és kizárólag őneki szól. „Delitzsch felfogása" a parole, mely az érdeklődőket a barátok vagy ellenségek táborába osztja. így a vita már a legelső kérdéseknél helytelen szempont alá került. A közönség előtt úgy tünt fel, hogy váratlan jőve-