Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A Babel-Bibelvita. I. Hornyánszky Aladártól
A Bábel-Bibelvita. 3 vényekkel kell leszámolni, pedig régi ismerősökről volt szó. Az összes felelősség egy ember fejére zúdult, kinek legfőbb bűne pedig csak abból áll, hogy olyat állított, mit előtte már sokan állítottak. A tévedést el fogja oszlatni az előzmények elmondása. Kimutatása annak, hogy az előadott tételek közül mi minden volt discussio tárgya, mielőtt Delitzsch a felolvasó asztalhoz lépett. Az anyag nagy terjedelme persze nem engedi meg az összes részletekre való kitérést. Meg kell elégedni a legkiemelkedőbb mozzanatokkal, melyek azonban mindazt magokban foglalják, mi a tisztánlátáshoz szükséges. A mult század közepéig a régi Babyloniáról csak annyi volt ismeretes, amennyit az ÓT és egy-két görög író megőrzött. Ezeknek szűkszavú adataihoz nem szabad különösebb igényeket kötni. A külső történetről alig nyújtanak valamit. 1) Ugyanily fukarok, ha valaki a vallás, a szokások, intézmények, mondák vagy elbeszélések felöl kér tőlük felvilágosítást. A babyloniai mythologia köréből Eusebius (f 340 Kr. u.) excerpáló munkássága tartott fenn néhány részletet. Nem közvetlen forrásból, hanem azon görög művek révén, melyek néki még rendelkezésére állottak. Alexander Polyhistort (Kr. e. ca. 100—50), Apollodort és Abydenost nevezi meg, mint akiktől a kivonatokat vette. Ezek viszont Berossusra hivatkoznak, a babyloniai papra, ki Kr. e. 275 táján élt s kinek elveszett műve a Βαβυλωνιγ.α czímet viselte. A töredékek között a figyelmet leginkább az özönvíztörténet köti le. A babyloniaiaknál Berossus szerint az a rege járta, hogy Xisuthros idejében rettenetes áradás látogatta meg a földet. Mielőtt a baj elközelgett volna, megjelent Xisuthrosnak álmában Kronos és tudtára adta, hogy legközelebb az egész emberiséget özönvíz fogja elpusztítani. Egyúttal meghagyta neki, vigyen „minden írást" Sisparába, ássa ott el, azután építsen egy hajót, menjen be rokonaival, vigyen magával ételt, italt, továbbá állatokat, madarakat és legyen az utazásra készen. Xisuthros megfogadta a parancsot, épített egy 5 stádium hosszú, 2 stádium széles hajót és bement családjával és bevitte mindazt, amit az Istenség mondott .... Miután az áradás elmúlt, Xisuthros néhány madarat bocsátott ki, de minthogy ezek se táplálékot, se nyugvóhelyet nem találtak, visszatértek. Pár nap múlva ismét próbát tett velők, újból kibocsátotta őket és azok bizonyos idő múlva agyagtól szenyes lábakkal jöttek meg. Mikor harmadszor is útnak eresztette őket, nem jöttek többé vissza. Xisuthros erre szétbontotta a hajó deszkáit, kinézett ós látta, hogy a hajó egy hegyen fennakadt. Kiszállt feleségével, leányával és a kormányossal, megcsókolta a földet, oltárt épített ') cf. Herodot I. 177—200. 1*
