Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Pár észrevétel a magyar protestáns egyháztörténet korszakairól. Kovács Sándortól

46 Kovács Sándor. szerinte a testvéregyházak elválásának kora. Megjegyzem, hogy Zoványi intézményszerű, egyházjogi elválásra gondol; annak az időnek bekövetkeztét érti, a mikor a reformatio két ága, a lutheri és kálvini, a dogmatikai különbözőségnek megfelelően egészen külön szervezkedő egyházjogi individuumokat alkotott az ágostai és helvét hitvallású egyházakban. Nem vitatkozom vele az évszám helyes voltáról, csupán megállapítom, hogy itt a felosztás alapjaként, a mely szerint részelni szándékozik az anyagot, a dogmatika s a nyomán járó külön egyházjogi alakulás szempontja szerepel. Ámde akkor természetesnek találnám, hogy a korszak kezdetéül viszont oly évszámot állapítson meg, a mely a protestáns egyházaknak a r. kath. egyháztól való formaszerű végleges elválását jelenti, az első egyetemes érvényű hitvallás keletkezésének vagy zsinatnak esztendejét. Ekkor világosan látnánk az író célját, a mely felé törekszik. Észrevennők, hogy symbolikus szempontból ír egyháztörténelmet. Ez nem egyetemes történelme a reformatiónak, de tiszteletre méltó s világos célzatú munka. Ilyen történelmi munkának a dolog természete szerint két része lenne. Az egyik azt a korszakot tárgyalná, mely a r. kath. egyházból való formaszerű kiválástól az ágost. és helvét hitvallású egyházak külön szervezkedéséig terjed. A második korszak a mi időnkig tartana, mert 1600 óta a mai napig symbolikus jelentőségű történelmi mozzanatról nem tudok. Ilyen határkőnek illő esemény volna a két prot. egyház unióia vagy ha a prot. egyházakból új felekezet szakadna ki s a kiszakadással járó megrázkódás visszahatna az egyházak fejlődésére. Azt hiszem, világos, hogy ilyen szempont mellett az 1521. év nem a történelmi Pragmatismus kényszerítő ereje következtében, hanem inkább írói szeszélyből került az első korszak élére megnyitó gyanánt. Hiszen 152l-ben még nem volt nálunk külön protestáns egyház. A reformatio barátai a r. kath. egyház kebelében, mint elégedetlenek, mint ellenzék, ostromolták a fenálló rendszer alapjait. Ha pedig a reformatio első fecskéinek megjelenése kedvéért vette föl 1521-et, akkor meg a korszakot bezáró évszám helytelen, mert más szempontnak felel meg. A második korszak megállapításánál elhagyja a symbolikus álláspontot s a határszéleket az egyház közjogi helyzetének, az államhoz való viszonyának szempontja szerint jelöli ki. „1600—1688 a contrareformatio ellenében a protestantismus fegyveres küzdelmeinek a kora". Az évszám egészen önkényes, mert hiszen maga Zoványi sem tagadja, hogy II. Rákóczi Ferenc harcaiban is megvolt a vallási rugó, habár halványabban, mint a XVII. század küzdelmeiben. Halványabban, mert a nemzet élén álló főnemesség időközben katholizált, de megvolt és ez a fő. Viszont nem lehet kizárni a Bocskay, Bethlen és Rákóczy György meg Thököly fölkeléséből a nemzeti indítékot. Hogy