Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Pár észrevétel a magyar protestáns egyháztörténet korszakairól. Kovács Sándortól

Pár észrevétel a magyar protestáns egyháztörténet korszakairól. 47 egyebet ne említsek, Bocskay szabadságharcának egyik nagy jelentőségű vívmánya a nádori szék betöltése és a választás szabályozása, a mi első sorban s majdnem kizárólag magyar közjogi kérdés. Annyira az, hogy a nemzet és dynasztia egy iránt a nádori méltóságban látta az absolut hatalmi törekvések főakadályát. Az 1608. évi koronázás előtti törvénycikkek között, a melyek alaptörvény jelentőségűek, mindjárt a harmadik szól a nádorválasztásról, tehát az országgyűlés rendkívül fontosnak tartotta. Ezzel csak azt akarom bizonyítani, hogy szabadságharcainkban a nemzeti és vallási, illetőleg protestáns érdek elválhatatlan szövetségesképen jelenik meg, akár protestáns, akár katholikus kéz tartotta a zászlót. A protestáns politika volt mindig az igazi nemzeti politika s ezt minden tiszta látású kath. hazafi is érezte, főkép az igazságos Rákóczi Ferenc. Az ő szabadságharca feltétlenül beletartozik a Protestantismus fegyveres önvédelmének korába. Két utolsó korszakának megosztása jóformán a régi megszokott úton jár, részben más megokolással. Az egész cikkből azt látjuk, hogy Zoványi a protestantismust teljesen azonosítja a történelmileg alakult egyházakkal. Szemében az egyháztörténelem majdnem pusztán intézmények, zsinatok és hitvallások történelme. Pedig a dogma és hitvallás, az egyházjogi fejlődés, az államhoz való viszony változása korszakról-korszakra a Protestantismus életét épen nem meríti ki s annak csak egyes oldalait, életnyilvánulásait jelöli. A reformatio az emberi szellemnek egyetemes forradalma s épen ezért a magyar reformatiónak alapvonásai közösek minden nemzet reformatiójával. A módosulásokat az idézi elő, hogy a nemzet egyénisége, mely faji charakteréből és történelmi hagyományaiból alakult meg, a reformatióban ismét megjelent keresztyénség igazságai közül melyiket ragadta meg legnagyobb hévvel, mint lelki szükségeinek legmegfelelőbb s teljesen kielégítő világnézetet. Ez szabja meg a protestantismus fejlődésének útját s fordulóit is. A keresztyénség az egész emberiségnek kincse és mégis ugyanaz a keresztyén életigazság merőben különböző három történelmi alakulást hozott létre: az ó-hitű, a róm. kath. és protestáns egyházat. Mert a közös oltóágat máskép fejlesztette a szláv, román és germán faj erős egyénisége, géniusza. Ugyanez a jelenség ismétlődött a protestantismus megjelenésekor. A magyar protestáns egyháztörténelem célja, a mitől a tárgyalás módja függ, nem lehet más mint az, hogy fogamzott meg a reformatio oltósága a magyar lélek élő fájában, milyen nedvkeringést idézett elő, szóval a reformatio és magyar lélek érintkezése milyen gyümölcsöket termett a közélet minden ágában? Mert nem szabad felednünk azt, hogy a reformatio idején Isten igéje a régi egyszerű nyelven, a maga tisztaságában jött a magyarsághoz,