Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. I. Daxer György dr.-tól
40 Dr. Daxer György. válasz egésze és annak egyes mondatai ezen felfogást nem fejezik ki. De bármikép is Ítéljen valaki erről, az által, hogy Harnack az eisenachi nyilatkozat első pontját aláírta, ama felfogás jogosultsága megszűnt. Úgyszintén megmagyarázza Rade Harnack válasza eme mondatának: „egy érett . . . képzett keresztyén embernek az apostolikum több mondatán meg kell botránkoznia" értelmét — mivel ez sokakat nagyon bántott — oda, hogy Harnack vele csak azt akarta erősen kifejezni, hogy az így szokott lenni. Végül kifejti, miért nem lehetett Jézus apátlan születése hitünk alapja; azért, mert az egyedül Jézus személye. Mint a „Chronik der ehr. Welt" irja, az eisenachi nyilatkozat alaposabbá tette (vertiefte) a vitát, amennyiben nyilvánvalóvá tette, hogy nem egy tanárról van sző, hanem az egyház jelenlegi helyzetének egyik főbajáról, azon egészségtelen viszonyról, mely a theologia és az egyházi gyakorlat között fennáll. De azután sekélyebbé is tette azt, mert a támadás tárgyát szélesbítette, a támadást egy férfiúról sokra hárította. Nem csoda tehát, ha a viták az eisenachi nyilatkozat után is tovább tartottak. A lapok a nyilatkozat kritizálásába bocsátkoztak. Első sorban kiemelték, hogy azon állítás, mely szerint „evang. keresztyénnek mindenki tartandó, aki életében és halálában bizodalmát egyedül Urára, a Jézus Krisztusra helyezi" igaz ugyan; csak úgy kell érteni, mint a szent írás és azt hangsúlyozni, hogy Jézus Krisztus ami urunk. Ugyanis ez csak úgy lehet, hogyha mint „valóságos Isten az atyától öröktől fogva született" és mint „valóságos ember is a szűz Máriától született". Pedig épen ezt tagadják Harnack és társai. Azért ama vallomásuk sem állhat meg. Azután rámutattak a kritikák arra, hogy az ágostai hitvallás és a smalkaldeni czikkek igenis hangsúlyozzák azt, hogy Krisztus szűz Máriától született. így tehát a porosz luth. konferenczia nyilatkozata, melyet az eisenachi nyilatkozat a lelkiismeretek megtévesztésével vádolt, igenis megfelel úgy a szent írás, mint a hitvallás álláspontjának. Persze nem oly értelemben alapja az Úr csodás születése hitünknek, mintha az evangéliom hirdetésének is oly darabja volna, melyet mindjárt fel kellett volna hozni vagy csak ki is emelni — mint ellenfelei gondolják, hanem úgy, hogy ezen csodás tény alapja, feltétele hitünknek, illetőleg üdvünknek, mely nélkül ezek sem állhatnak meg. Ezek mellett találkozunk oly hangokkal is, melyek azon esetre, ha Harnack az eisenachi nyilatkozat aláírásával igazán azt akarná kijelenteni, hogy nem akarja az egyházat az apostolikumtól megfosztani, még ha brosürájában ki is jelenti, hogy abból, amit válaszában írt, nincs mit visszavonnia, hajlandók a békejobbot elfogadni. De ennek az ideje még nem érkezett volt el.
