Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. I. Daxer György dr.-tól
Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. 41 A harcz még részben gyűlések tiltakozása alakjában, részben pedig brosúrákban tovább folyt. Érdekes itt az „Evang. Bund" okt. 17-én tartott magdeburgi gyűlése. A Bund, mivel alabszabályai szerint minden irány képviselőinek közös munkatere akar lenni, kijelentette, hogy nem foglalhat állást a vitában. Ezért a Reichsbote meg is támadta. De a fent nevezett gyűlésen Bornemann, az eisenachi nyilatkozat egyik aláírója, mégis előadást tartott az apostolikum kérdéséről, mely azután diskussió tárgya volt. Ebben Leuschner, a Bund jegyzője, persze csak saját nevében kijelentette, hogy az apostolikumnak érintetlenül meg kell maradnia a keresztyén egyház konfirmácziói és istentiszteleti használatában. Amivel azonban nincsen minden egyes mondatához való hozzájárulás követelménye kimondva. Harnack eljárását nem helyeselte és Jézus csodás születését védte. Schultze fősuperintendens is védelmére kelt az apostolikumnak és megtámadott mondatainak. Riemann szembeszállt a szónokokkal és utána az előadó is védte még magát. — A berlini „kirchliche Vereinigung" okt. 14. tartott gyűlésén szintén foglalkozott Harnack támadásaival az apostolikumra. Stöcker és Vogel, reálgymn. igazgató után, kik Harnack ellen foglaltak állást, fellépett Titius magántanár, ki egy lelkészszel együtt Harnack mellett beszélt. De a többség sajnálkozását fejezte ki Harnack fellépése fölött, az apostolikumhoz való ragaszkodást fogadott és az egyház számára befolyást követelt a tanárok kinevezésére. — A szászországi chemnitzi konferenczia nov. 10-én tartott gyűlésén szintén nyilatkozott a vitához. Állást foglalt az eisenachi nyilatkozat ellen, mert azt a szász luth. egyház két tagja — Drews és Guthe — is aláirta. A nyilatkozat ama mondatát, hogy Krisztus „Isten fia fogantatott szent lélektől, született szűz Máriától" — „nem fundamentoma a keresztyénségnek", „sem az írás, sem az ev. hitvallások neki nem tulajdonítottak ily döntő jelentőséget a hitre" -— az elpártolás proklamálásának nevezi és ellene protestál. 1) Végül megemlítjük még Grau, königsbergi tanárnak, a porosz luth. konferenczia nyilatkozata egyik aláírójának állásfoglalását az eisenachi nyilatkozattal szemben, mely — mint tudjuk — utolsó pontjában ép eme luth. nyilat') Mivel ezen nyilatkozat Guthe lipcsei tanárt és Drewst névleg apostrofálja, az előbbi az Alig. ev. luth. Kztg. 49. számában tiltakozik az ellen, mintha az eisenachi nyilatkozat Krisztust, Isten fiát, nem akarná a keresztyénség alapjának elismerni s ezt hivatali becsülete megsértésének nevezi. Erre Zehme dr., a chemnitzi konferenczia elnöke, ugyancsak a nevezett lap 51. számában kimutatta, hogy ők nem változtattak semmit az eisenachi nyilatkozat szövegén és rámutat arra, hogy Jézus, csodás születésének elvetése után, már nem lehet többé Istennek örök, emberré lett fia, sem a világ megváltója a szent írás értelmében — tehát a keresztyénség alapja sem.
