Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Könyvismertetés

BIO Könyvismertetés. Eredeti munkákat tartalmaz Szentimrey József könyve, melyben 20 beszédet találunk. A tárgya megválasztásában változatos, kidolgozásában eredeti, magyaros, könnyen érthető'. De a könnyű megértés miatt sokszor közönséges, vagy legalább nem mindig választékos. Baj az is, hogy sokszor nem következetes a helyes Írásban, hanyag a pontozásban, felszínes a stilizálásban. De ezek külső hiányok, a melyeket könnyen feledtetne a gondolat bősége, a megfigyelés eredetisége, a szellem sziporkázó elevensége. Ámde ezeket a belső kellékeket sem találjuk fel minden beszédben, a melyekről általában azt mondhatjuk el, hogy a közönséges színvonalon fölül nem igen emelkednek. Jó falusi prédikácziók, s ha ilyeneket akart közölni a szerzőjük, akkor czélját elérte és nem nyújtott többet, mint a mennyit igért. Az bizonyos, hogy a ki olvasgatja e beszédeket, nem lepődik meg sehol eredeti s merész fordulatok miatt, de viszont nem is botránkozik meg sehol, de sőt az evangéliumi jézusi szellem egyszerű megnyilatkozását találja mindenütt. S ma nap már ez is nyereségszámba megy. Még két protestáns folyóiratról kell megemlékeznem rövidesen. Az egyik a vén „Protestáns Pap" a másik az ifjú „Evang. Homiletikai Folyóirat." Lehet, hogy az öröklött konservativ hajlandóságnak is vau benne némi része, nem tudom, de azt hiszem, sokkalta inkább az igazság érzete mondatja velem azt, hogy sokkal jobb a régi^ mint az új. A Prot. Pap a hazai két protestáns egyház gyakorlati téren irodalmilag működő lelkészeit igyekszik tömöríteni, míg az Evang. Homiletikai Folyóirat csakis az ág. h. evang. lelkészeknek találkozó helyéül kiván szolgálni. Amabban már csak e miatt is nagyobb a szabadság, emebben nagyobb a megkötöttség. Ε megkötöttséget fokozza az, hogy az evang. egyházban szokásos perikopa-rendszer kereteiben mozog az irodalmi működése. Mire jó ez ? tudják talán azok, a kik tartják. Szerintem szükségtelen és helytelen szokás. De ez csak a forma kérdése. A fődolog pedig a tartalom. Sajnos azonban, hogy e tekintetben teljes elismeréssel egyik folyóiratról sem emlékezhetem meg. A Prot. Pap sokszor igen gyenge dolgokat is közöl, de az bizonyos, hogy semmivel sem közöl gyengébbeket mint a Homil. Folyóirat. Hogy miért alapították meg ezt a folyóiratot, ha előbb kiváló írói gárdáról nem gondoskodtak, szinte érthetetlen. A három évfolyam, a melyet eddig ez a folyóirat átélt, azt bizonyítja, hogy a magyar ág. h. evang. egyházi beszédirodalom még csak a kezdet kezdetén van. Néhány érettebb, tartalmasabb, formásabb beszedet kivéve, egészében véve igen közönséges beszédeket közölt. Es miért Homilitikai Folyóirat ennek a neve, ha homiletikai termékeket ugyan közöl, de homiletikai kérdéseket soha fel nem vet, homiletikai értekezéseket soha nem közöl? Pedig csak ezek tennék azt az irodalmi vállalatot szakfolyóirattá. A szigorú Ítélettel azonban nem ellenséges érzületnek, hanem meleg érdékló'désnek kívántam kifejezést adni, hogy a jótollú jeles szerkesztő nagyobb gondot és súlyt fektessen ezután a folyóirat erősítésére és felvirá-