Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Könyvismertetés

Könyvismertetés. 367 igazán hasznos segítő társ tud lenni a beszédek készítésénél. Κ. Τ. K. most is kedves és hasznos munkát végzett, a mikor az új folyam I. kötetében 23 szép beszédet közölt. Ezek a beszédek nemcsak mostani formájukban alkalmasok a változatlan felhasználásra, hanem különösen is alkalmasak a gondolatébresztésre. Tetszetősebbek, vonzóbbak is, mint a német beszédek szoktak lenni, mert az angol és a franczia gondolkodás módja a magyarral sokkalta inkább rokon, mint a német. Franczia szerző munkáit fordította le s tette a magyar lelkészeknek hozzáférhetővé Szalóczy Pál, ki Bersier 21 beszédét adta ki egy elsőnek jelzett kötetben. Míg az előbbi munka eleven, kedves, olvasmánynak is szórakoztató és kellemes, addig ez már nehézkes, nagy lélegzetű, igazi templom beszédgyüjtemény. A beszédek gondolatmenete mindig vonzó, eredeti, mélyen járó és tanulságos, de a forma sokszor fárasztó és döczögős. Mégis azt kell moudanom, hogy Szalóczy Pál helyesen cselekedett, a mikor Bersier beszédeit magyarul megszólaltatta. Hogy a nyelvezete itt-ott nehézkes, azt annak kell betudnunk, hogy miként ő maga mondja, a túlságos hosszú beszédeket rövidítgetni volt kénytelen. Azt pedig mindnyájan tudjuk, hogy ez a munka sokszor a stylus simaságának a rovására megy, Papp Károly tisza-inokai ref. lelkész német szerzők után dolgozott. Előszavában azt mondja, hogy oly módon dolgozta át a német eredeti fogalmazványokat, hogy azokból csak egy két eszme maradt meg, mig a nyelvezet egészen a maga sajátja. Czélja pedig „egy-két igaz könynek fakasztása, egy két kérges sziv meglágyitása" volt. A mi az első dolgot illeti, ki kell jelentenem, hogy Papp Károlynak csinos, változatos nyelvezet áll rendelkezésére, de az az egy bizonyos, hogy az alkalomhoz mért és szükséges gondolatokban már sokkal fogyatékosabb. A kilencz keresztelési beszéd között alig kettőben van a keresztségnek roppant jelentősége kidomborítva, mig a többi csak ötletes toaszt-féle jellemű. A közölt imádságok sem emelkednek fölül a közönségesség színvonalán. Egy egyetlen beszéd van az egyházkelés alkalmára is. Miért csak egy? S miért van annak homlokára téve, hogy oly esetre való, mikor az anya felgyógyult ? És miért nincs az egész beszédben egyetlen utalás sem a szőlőnek gyermeke iránt való kötelességére? Az ilyen beszédek nem igen alkalmasak arra, hogy az egyházkelés régi szép szokását a néppel megszerettessék. Mert sajnos, hogy e szokás lassanként kivész, a minek egyik főoka az is, hogy a papnék is idegenkednek az egyházkeléstől. Pedig a vallásos lélek ihletett buzgólkodásának és a hívekre való hatásnak egyik igen kedves és kedvező alkalma ez. Érdemül tudom be Papp Károlynak, hogy erre az esetre is gondolt, mert az már nem az ő hibája, hogy olyan gyarló beszédet talált forrásában. Sokkal kedvezőbb benyomást tesznek az olvasóra az esketési beszédek, melyekből 25 darabot közöl a kiadó. Némelyike igazán szép és emelkedett és csaknem mind alkalmas arra, hogy ötleteket ébreszszen, gondolatokat keltsen. Néhány imádság és áldás teszi hasznossá a kis ftlzetkét, melyet olcsósága is ajául.